30076. lajstromszámú szabadalom • Zablás kötőfék

tarkószíj (p) hurkaiból kihúzzuk. Az (a) tarkószíjat viszont a (d) homlokszíj (e) hurkaiból kell kihúzni. A kötőféket a zablátói akkor választjuk el véglegesen, ha a föntebb említett három kiviteli alak mindegyikénél a heveder (g) torokszíját az (r) állszíj (q) hurokján áthúzzuk. A 2. pont alatt említett kiviteli alaknál a (d) homlokszíj (e) hurkai (f) nyelvek segélyével két részre vannak osztva, (6. ábra) azon czélból, hogy az (a b) tarkószíjak egymást födve, párhuzamosan vezettessenek. Az 1. pont alatti esetben az (f) nyelv helyébe egy (s) bőr-ék (7. ábra), a 3. alatti esetben pedig egy (t) bádoghorog lép (8. ábra). Az utóbbi kiviteli alaknál a kötőféknek nem szabad oldalsó gyűrűkkel bírnia, hanem az (a) szíj az (o) szíjjal a (p) hurkok segélyével kötendő össze, ha azt akarjuk, hogy a kötőfék a kantártól elválasztható legyen. Az új szerkezet lényege a kötőfék és kantár sajátos, rendkívül egyszerű, praktikus és tetszetős külsejű egyesítésében áll, a hol az előállításra szükséges anyagban és időben, továbbá a súlyban s mindezeknél fogva az árban az eddigiekhez képest nagy megtakarítás érhető el. Különös értékkel bír ezen kötőféknél azon körülmény, hogy a kantár egyszerűen átalakítható kötőfékké és megfordítva s a mellett a fölszerszámozás gyorsan végezhető. Végül a lovak etetése vagy itatása alkalmával csak az egyik zablatartó szíjat kell kicsatolni, 'ellenben az egész kantárt nem kell levenni. Hogy az (o) orrszíj a ló orra fölött ki ne állhasson, a szíj belső oldalán egy csattal ellátott kis (u) szíj van elrendezve (2. ábra). Az ismertetett kötőféknek egy czélszerű kiviteli alakja, mely béke idejében katonai, általában pedig polgári lovasok számára igen alkalmas, abban áll, hogy azon esetben, ha a kötőfék és kantár közös (b) tarkószíjjal bír, ezen szíjban a .zablatartó (c) csatjai és a homlokszíj (e) hurkai közé (1. ábra) egy-egy pofacsat van elrendezve. Ekkor a kötőfék, az (a) tarkószíj elhagyatván, a közös (b) tarkószíj hurkaiba akasztatik és pedig a (h) zablatartók fölött. Ezen pofacsatokat fölső részükön a tövissel együtt kissé előre kell hajlítani azon czélból, hogy a rajtuk átmenő tarkószíj egyenesen haladjon s a zabiák helyzete változatlan maradjon. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Zablás kötőfék, jellemezve az által, hogy a két villaalakú (h) zablatartóból, (b) tarkószíjból, (g) torokszíjból, és (d) homlokszíjból álló kantár az (a) tarkószíjból, (o) orrszíjból és (r) állszíjból álló kötőfékre oly módon van rátéve s ez utóbbival a homlokszíjnak (f) nyelvek által kétfelé osztott (e) hurkai segélyével oly módon van összefoglalva, hogy a kötőfék szokásos homlok- és torokszíjainak elhagyása mellett a puszta kötőfék a két (h) zab la tartó egyszerű lecsatolása által előállítható s a teljes kötőfék két (a) és (b) tarkószíjjal bír, minek következtében az (a) szíj elszakadása esetén a kantár teljesen sértetlen marad. 2. Az 1. igényponttal védett kötőféknek egy kiviteli alakja, jellemezve az által, hogy a homlokszíjon (i) csatok, vagy az (a) tarkószíjon (k) csat, vagy pedig a kötőfék (o) orrszíján egy (m) csat van elrendezve s a homlokszíj (e) hurkai az (a b) tarkószíjak egymás fölötti párhuzamos vezetése czéljából (s) vezető ékek, illetve (t) vezető horgok segélyével belül két részre vannak osztva. (1 rajzlap melléklettel.) íilLAS MÍRj:vÍn"TÁRéASÁ'-3 NVÓMOÍJA t Ü&At*JíT.