30059. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nehezen olvadó fémeknek, nevezetesen tantaliumnak homogen testekre való földolgozására
2 -homogén fémtömeggé szilárdul meg, melyet jóval könnyebben lehet tovább földolgozni, mint a sajtolás, részletes megolvasztás és összehegesztés által előállított testeket, nevezetesen dróthúzásra is föl lehet azt használni, az eljárásnál mégis föllép egy hátrány, nevezetesen az, hogy a fém igen könnyen és nagy mértékben párolog, ez pedig egyrészt a folyamat ellenőrzését nehezíti meg annak következtében, hogy az ellenőrző ablakon a fém lecsapódik, másrészt viszont tetemes veszteségeket is okoz. Eme hátrányokat akként kerülhetjük el, hogy a találmány szerint a fényív közvetlen közelében nagy fémtömeget helyezünk el, minek következtében a fém a megolvasztás közben nagy cseppekben vagy folytonos sugárban hull a tégelybe és ebben gyorsan lehűl, még mielőtt a tégely anyagából fertőzményeket vehetne föl, a megolvasztótérben pedig tantaliumgőzök nem terjednek el. A most jelzett hatásnak valószínűleg az az oka, hogy a fémtömeg a fényívet tetemesen hűti, úgy iiogy a fényív hőmérséklete nem lényegesen magasabb, mint a fém olvadási pontja és semmi esetre sem éri el azt a fokot, melynél a fém párologni kezd. Erre a czélra minden oly anyag használható volna, mely elég erélyes hűtőhatást gyakorolhat. A kitűzött czélt legegyszerűebben akként érjük el, hogy a fényívet befolyásoló fémtömeget a fényív képezésére szolgáló egyik elektróda gyanánt használjuk. Ha nem túlságos alacsony olvadási ponttal biró fémet alkalmazunk elektróda gyanánt, könnyen elérhetjük azt, hogy a fényívben eme fém ' gőzei csak nyomokban fordulnak elő. Ekkor tehát az sem lesz szükséges, hogy a hűtőelektroda ugyanabból a fémből készüljön, mint a másik elektróda, mely a megolvasztandó fémből áll, így pl. tantalium könnyen olvasztható meg és igen tiszta állapotban állítható elő, ha a fényívet tiszta tantaliumból álló rudacska és elég vastag ezüstkorong között képezzük. A fényív hatása alatt elpárolgó kevés ezüst nem megy át az ömledékbe, hanem az olvasztótérben eloszlik és ennek hidegebb részén lecsapódik. Magától erthetó, hogy a hútőelektroda a megolvasztandó fémből is készülhet, mi különösen nagyobb, hosszabb ideig tartó olvasztásnál előnyös. A leírt eljárás foganatosítására azonban általában nagy áramerősség szükséges. így pl. egy 10—15 mm2 keresztmetszetű, összeolvasztott tantaliumból álló rúd megolvasztására vakuumban több száz ampere erősségű áram szükséges, ha azt akarjuk, hogy elég nagy tömegeket elég gyorsan olvaszthassunk meg és hogy ily módon elég nagy összefüggő fémtömeget állíthassunk elő. Úgy tapasztaltuk azonban, hogy az energiaszükséglet lényegesen csökkenthető, ha a megöl íasztandó fémet a fényív pozitív elektródája gyanánt használjuk. Az eljárásnak ily alakban való foganatosítása tehát egyenáram alkalmazását követeli meg. Az eljárás most jelzett foganatosítási alakjával második (negatív) elektróda gyanánt előnyösen nagy hűtőföllilettel bíró elektródát használhatunk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás nehezen olvadó fémeknek, nevezetesen tantaliumnak homogén szerkezetű tárgyakra való földolgozására, azáltal jellemezve, hogy a tetszőleges módon előállított fémport először sajtolás vagy részleges megolvasztás útján elég szilárd testté alakítjuk, azután pedig elektromos áram átvezetésével vakuumban vagy indifferens gázkörben a megolvadásig fölhevítjük. ! 2. Az 1. alatt védett eljárás egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a fém megolvasztására két elektróda között fényívet létesítünk, mely elektródák egyike a megolvasztandó fémből áll, a fényív közelében pedig egy nagy fémtömeget helyezünk el, oly czélból, hogy a megolvasztott fém elpárolgását csökkentsük. 3 A 2. alatt védett eljárás egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a fényívet befolyásoló fémtömeg magát a második elektródát képezi.
