30028. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektrolytos horganyzásra
— 3 -anyalúgból s átkristályozzuk addig, míg oly sót kapunk, mely a kristályvizén kívül mintegy 6-28o/o Al-ot, 2-77% M-got, és 42-28% S04 -et tartalmaz. E kettős só képlete: MgAla (S(U + 25H2,0 E só valószínűleg azonos Dammer « Anorganisehe Chemie» czimű művéneklll. kötet 150. oldalán körülírt Al—Mg kettőssóval, melyet oly módon is kaphatunk, hogy a kénsavas alumínium és kénsavas magnesium ekvimolekuláris aránybani vegyülékét ismételve átkristályosítjuk ; de semmiképen sem azonosítható a kénsavas magnesium és kénsavas alumínium egyszerű keverékével, akár ekvimolekuláris arányban kevertessenek is ezek. Dextrózának (szőlő-, keményítő-, kandiszczukor) aluminiumsót tartalmazó horganyfürdőhöz való adagolása ugyan mára 61845. számú német szabadalmi leírásban is említve van, azonban ezen ismert adatnak a mostan leírt eljáráshoz annyiban nincsen semmi köze sem, amennyiben az utóbbinál arról van szó, hogy a horgany-fürdőbe mintegy 15% magnesiumot tartalmazó magnálium kénsavas oldatát és dextrózát teszünk. A horgany-fiirdő összeállításánál a következőképen járunk el: azon czélból, hogy az elektrolit kellő vezetőképességgel bírjon, továbbá a horganyszivacs-képződés meggátlására, illetve a hidroxiliónok megsemmisítésére forró vízben a kénsavas magnáliumsónak 1 kg.-ját s 3 kg. dextrózát különkülön oldunk, s az így kapott két oldatot kihűlni hagyjuk és kihűlés után egymással összekeverjük, miáltal tiszta, gyengén savanyún ható keveréket kapunk; ugyancsak forró vízben 13 kg. horganyszulfátot melegen oldunk, kihűlni hagyjuk és ezután a magnálium-dextrózás oldathoz adva, az egész keveréket tiszta vízzel 100 literre egészítjük ki s ez képezi a horganyelektrolitot. Ezzel aztán 18° C. hőmérsékletnél tiszta hengerelt horganyból álló oldódó anódával, az áriföl ület dinjeként 1 ampér-nyi áramerősséggel s a munka alatt állandóan tartott 4 Volt fürdő-feszültséggel kell dolgoznunk. A horganyozási folyamat a következőképen megy végbe : a horganysókban gazdag és a magnálium kénsavas oldata folytán jó vezetővé vált elektrolit az áram hatására a katódára horganyt ád le, mely katóda, valamely ismeretes mechanikai készülékkel a fürdőben mozgattatva, a horganyban szegénnyé vált iónokat a horganyt hordó iónokkal folytonosan összekeveri és e mellett a víz bomlása által keletkezett és a lerakódást gátló hidrogén buborékokat fölfakasztja. A beadagolt dextróza hatására képződő kettősen bázikus sav a katódafémet nem támadja meg és a fölszabaduló hidrogénben való gazdagsága folytán az elektrolitos folyamat alatt a hidroxiliónok megsemmisítését eredményezi azáltal, hogy vizet képez belőlük (OH-)-H = OHa ). Szivacsszerű fémkiválás eszerint épp oly kevéssé jöhet létre, mint horgany-hidroxid-képződés az anódán s az áramerősség is változatlan marad. Ennek a folyománya egy minden tekintetben zavartalan horganyozási folyamat, mely teljesen kifogástalan, fényes bevonatot eredményez. Folytonos üzem esetén a fürdő a beléadott magnálium kénsavas oldatából és dextrózából lassan veszít. Meg van állapítva már most az, hogy az elektrolitnál ezen fontos alkatrészek fogyása a fürdőben horganyozott árú fölületének nagyságával egyenes arányban áll; huzamos megfigyelések arra az eredményre vezettek, hogy minden négyzetméterárú horganyozására körülbelül 30 g. kénsavas magnálium és dextrózából készült folyadék fogyasztása esik. Az oldatot is ennek megfelelően kell adagolni, hogy az üzemet zavartalanul fönntarthassuk. Ezen mód az elektrolit használható állapotban való tartására föltétlenül biztos és így az areometerrel való teljesen megbízhatatlan mérés egészen elesik. A fürdőben csekély mennyiségben képződő szénkéneg a magnáliummal együtt azt eredményezi, hogy a lecsapott anyag ezüstfényét minden körülmény közt megtartja és hogy a bevonat intenzív fénynyel bír, miáltal a lecsapódás utólagos mechanikai kezelése annak fényessé tételére fölöslegessé válik. Ha a megfelelő szabályos adagolásra, az előírt áramerősségre és fürdőfeszültségre kellőképen ügyelünk, akkor a kapott lecsapódás mindig egyenlő vastagságú és színű,