30004. lajstromszámú szabadalom • Készülék a vezetőorsó állásainak jelzésére csavarvágás alkalmával

- 2 szintén harangkerékké van kiképezve, mely a (4) harangkereket úgy övezi, hogy a két harangkeréknek hegyes fogazással ellátott fölső széle közelítőleg egy síkban fekszik. A (3) tengelyen ugyancsak lazán van a (9) hüvely elrendezve, melyben a rúgóhatás alatt álló (10) peczek által két szélső állásában biztosított (11, 12) kétkarú emelő van ágyazva. Aszerint, amint ezen emelő egyik vagy másik állásában van, annak vagy (11) vagy pedig (12) fogalakú vége kapaszkodik a (4), ill. a (8) harangkerék fogazásába, úgy hogy ezen harangkerék a (11, 12) emelőt és evvel együtt a (9) hüvelyt is váltakozva az egyik vagy másik irányban forgatják. A (11, 12) emelő átiktatása két egymáshoz képest beállítható (13 és 14) ütköző segélyével történik, melyekbe a (11. 12) emelő ütközik. Ennélfogva a harangkerék fogazása és az emelő végének fogalakja folytán föllépő ékhatás az emelőnek kapcsolódó végét az illető harangkerék fogazásából kitolja, mire az emelő a (10) rúgós peczek támogatásával átbillen és az emelő másik vége kapcsolódik a másik harangkerékkel, mely az emelőt az ellenkező forgási irányban viszi magával addig, míg a másik ütközőbe nem ütközik, mely az emelőt ismét átiktatja, miáltal ennek mozgási iránya ismét megváltozik. Ily módon az emelő és evvel együtt a (9) hüvely a két (13, 14) ütköző által meghatározott amplitúdóval lengésnek indul, melyben a (9) hüvelyre erősített (15) mutató osztozik. Magától értetődik, hogy a (13 és 14) ütközők viszonylagos helyzetének változtatásával a (15) mutató kilengéseinek nagysága, vagyis a vezetőorsó fordulatainak a (15) mutató egy teljes lengésére vagy egy kilengésére eső száma tetszés szerint változtatható. Ha tehát a (16 és 17) tokrészek forgatása által, mely tokrészek a (13 és 14) ütközőket hordják, az ütközőknek egymástól való távolságát a vágandó csavarmenetnek megfelelőleg, egy alkalmas helyen alkalmazott beosztás segélyével beállítottuk, úgy a mutató a vezetőorsónak egy bizonyos számú fordulata után mindig egy jellel megjelölt kezdeti helyzetébe fog visszatérni; valahányszor a mutató ezen helyzetbe tér vissza, mindannyiszor a zár beiktatható. A készülék természetesen a szupportra van erősítve (pl. a (19) kar segélyével), úgy hogy ennek mozgását a vezetőorsó irányában követi. A készülék helyes működésére nézve mellékes, vájjon a (4 és 8) harangkerekek ugyanazon vagy különböző sebességgel járnak. Miután a fönt leírt szerkezet alapjául egy irányváltoztató hajtómű szolgál, magától értetődik, hogy a fönt leírt irányváltómú helyett tetszőleges más ily hajtóművet használhatunk, melynek mozgási irányát alkalmas módon beállítható ütközők segélyével váltjuk. Az ütközőket a tokon kívül is elrendezhetjük, amidőn is azok egy csavarvonal mentén lehetnek beállíthatók, úgy hogy 360°-nál nagyobb forgást végezhet a mutató, mielőtt a forgásirány átváltása bekövetkeznék. Ez által a készülék működésének határai lényegesen megnagyobbíttatnak. amit megfelelő fogaskerék-áttételek vagy hasonlók segélyével is elérhetünk, amint ez külön magyarázat nélkül is belátható. Végül megemlítendő, hogy az irányváltoztató hajtómű nem csak kerekekből, hanem pl. két ellenkező irányban forgatott csavarorsóból, vagy két tárcsán át fektetett végnélküli szalagból vagy hasonlóból állhat, amidőn is a mutatószerkezetet váltakozva az egyik vagy másik csavarral, vagy a végnélküli szalag egyik vagy másik részével kapcsoljuk. A 3. ábrában a periodikus körmozgás előidézésére szolgáló szerkezet van szkematikusan ábrázolva, melynél a (15) mutató állandóan egy irányban mozog. (4 ós 8) az 1. ábrának megfelelő fogazott karangkere kek, melyek azonban mindketten ugyanazon, a rajzban pl. a (18) nyíl irányában forognak, azonban különböző sebességgel. A szóban forgó esetben a (8) kerék jóval nagyobb sebességgel forog, mint a (4) kerék. A két harangkeréknek a vezetőorsóról való különböző sebességű hajtása tetszőleges alkalmas módon eszközölhető. A (15) mutató