29929. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kemencze vasszivacs előállítására vasércz és szén keverékéből

lásokkal vannak ellátva, úgy hogy az érez redukcziójánál keletkezett gázok ezen nyí- j lásokon közvetlenül eltávozhatnak és azon i csatornákba léphetnek be, melyek a kemencze fölső részébe torkolnak. Ha a vasszivacs lehűtésére levegőt használunk, akkor a hűtőövben fekvő csatornáknak köröskörül zárva kell lenniök és a redukezióöv legalsó részében az éghető gázt a csatornába vezetjük és a gázlevegő elegyet meggyújtjuk. A hűtőöv fölött lévő csatornákat ellenben alsó részükön nyílásokkal kell ellátni oly czélból, hogy a redukcziónál keletkezett gázokat elvezethessük. A mellékelt rajzokon a jelen találmány tárgyát tevő eljárás foganatosítására alkalmas, négyszögletes keresztmetszetű kemencze néhány foganatosítási alakja van föltüntetve, melyeknél a kemencze falában, valamint a kemencze belsejében csatornák vannak. Az 1—3. ábrák a kemencze azon foganatosítási alakját tüntetik föl, a melynél az éghető gázt használjuk hűtőközeg gyanánt. A 4—6. ábrák azon foganatosítási alakot ábrázolják, melynél a levegő szolgál hűtőközeg gyanánt. Az 1. és 3. ábra függélyes metszet a 2. ábra 1—1 és 3—3 vonala szerint, míg a 2. ábra függélyes metszet az 1. ábra 2—2 vonala szerint; a 4., 5. és 6. ábrák ugyanilyen metszetek a 4. és 5. ábrák 4—4, 5—5 és 6—6 vonalai szerint. A kemencze mindkét foganatosítási alakjánál, olyan zeg-zúgosan elrendezett (aal) csövek vannak alkalmazva, melyek az érez és szénből álló keveréknek a kemenczében való egyenletes sülyedését nem akadályozzák. A kemencze falában kiképezett (b) kamrák az egyik sorozat csöveit a legközelebbi magasabban fekvő sorozat vagy sorozatok csöveivel kötik össze, (c) a légköri levegő tápvezetéke, (d) az éghető gáz tápvezetéke. A (b) kamrák közül azokat, melyekbe a levegő (3. ábra) vagy a gáz (6. ábra) beáramlik, az alatta fekvő kamrától az (f) nyílásokkal ellátott (e) fenék választja el, melynek nyílásain a fölhevített gáz, illetve fölhevített levegő az (al) csatornákból beomlik. Az (a) csövek fenekén (t) nyílások vannak, (g) a kürtő az elvonuló égési termékek számára és (h) a torok. A kemencze fenekei egymás mellett fekvő hosszirányú (i) mélyedésskböl állanak, melyek ferde oldalakkal és alul nyílásokkal vannak ellátva. Mindenik nyílás alatt egy (k) henger van, mely ezen nyílás egy részét födi. A nyílás többi részét az (1) csappantyú födi, mely zárt helyzetben egyik élével a (k) hengerre támaszkodik. Az (l) csappantyút a kívülről forgatható (n) tengely (m) karja hordja. A tengely forgatása útján az (1) csappantyúk beállíthatók és ezzel a vasszivacs kilépési nyílásainak nagyságát és ez által annak a kemenczéből való kilépési sebességét szabályozhatjuk. A (k) hengereket mechanikai íkészűlék segélyével, például az (o) csavar és (p) csavarkerék segélyével forgatjuk. A nyílásokból az (i) mélyedésekbe tóduló szénnel és esetleg nem redukált ércczel kevert vasszivacs a (q) térbe hull, a melyben az (r) szállító-I csiga van elrendezve, mely a vasszivacsot tovább szállítja. Mihelyt a vasszivacs a tulajdonképeni kemenczét elhagyta, azt a levegő behatásától meg kell védeni. E czélból a (q) tér el van zárva és az (s) cső révén az indifferens vagy redukáló gázvezetékkel van összekötve, melyet a vasszivacs elnyel, ha hűtőközeg gyanánt levegőt használunk, miáltal a vasszivacs a levegő oxidáló hatásával szemben meg van védve. Az 1—3. ábrákban az (al) csöveknek, a melyeken a (d) tápvezetékből jövő éghető gáz keresztüláramlik, nincsen fenekük és a kemencze falai ezen csövek végeivel szemben (u) nyílásokkal vannak ellátva, a melyek arra valók, hogy a folyamat lefolyását a kemencze hűtő övében megfigyelhessük és hogy az azokon át bevezetett rudak vagy más effélék segélyével a kemencze tartalmát szükség esetén fölkavarhassuk. A (v) dugaszok az (u) nyílások eldugaszolására szolgálnak, de ezen nyílásokat más alkalmas módon is elzárhatjuk. A 4—6. ábrákban az (al) csövek, melye-