29911. lajstromszámú szabadalom • Mótoros elektromosságszámláló egyfázisú váltakozó áramhoz

említett föltétel megvan és a forgató nyomaték arányos az energiával. E motort egy mágneses fék fékezi, melyet (Ml, M2) mágnesek képeznek. Ez utóbbiak ugyanazon armatúrára vagy egy ezzel szilárdan összekötött második armatúrára hatnak és forgató nyomatékot hoznak létre, mely arányos a sebességgel, úgy hogy e sebesség végre arányos nz energiával. A fordulatok számát egy kerékmű regisztrálja, melynek első (r) kerekét pl. egy az armatúra tengelyén lévő végtelen csavar hozza forgásba. Némely esetben, hogy (FE

)-nek (E)-hez képest nagy mértékű fáziseltolódását hozzuk létre, egy (LE

) önindukczió-tekercset lehet alkalmazni, melyet a mellékáramkörbe iktatunk be. Ha e tekercs mágneses áramkörébe egy vasdarabkát teszünk, áramkörének időállandóját megváltoztathatjuk és ezáltal végezhetjük a kivánt szabályozást. Ugyanezen szabályozást azáltal is elérhetjük, hogy változó (Rí) ellenállást kapcsolunk be és pedig a transzformátor szekundér-áramkörébe, úgy hogy a föntírt egyenlet lesz érvényes, amit gyakorlatilag azáltal lehet konstatálni, hogy az elektromosságszámláló ugyanazt mutatja eltolódott vattoknál, mint fázisban lévő vattoknál. Egy másik ugyanolyan értékű szabályozást lehet továbbá azáltal is előidézni, hogy a transzformátor magjára egy harmadik (3) tekercset helyezünk, melynek áramkörét egy szabályozható (R3) ellenállással zárjuk. Egy ilyen számláló általában csak csekély forgató nyomatékkal fog bírni, melyet azáltal lehet nagyobbítani, hogy az első (BE

) tekercshez szimmetrikus második tekercset alkalmazunk. Bizonyos esetekben előnyös lesz tekercsek helyett elektromágneseket alkalmazni, mikor is ezeknek a pólusfölületek és vasmagvak tekintetében lehetőleg ugyanazon méreteket és az (A) armatúrához képest szimmetrikus elhelyezést adunk. A 4. és 5. ábrák egy ily módon szerkesztett elektromosságszámlálót ábrázolnak. A mellékáramkört itt egyetlen (BK

) elektromágnes alkotja. Az (Fe

és FI) mágneses mezőket egy beosztásokkal bíró vasból álló (C) közös fenékrész az (A) armatúrára konczentrálja. A mellékáramkör és a transzformátor szekundér áramköre idő-állandóinak szabályozása, mely szekundér áramkörbe a (BI) elektromágnes van kapcsolva, vagy azáltal történik, hogy a (C) fenékrész távolságát változtatjuk, vagy pedig, hogy az (Rí) ellenállást, mely a szekundér-áramkörbe van iktatva, nagyobbítjuk vagy kisebbítjük. Némely esetekben előnyös a (Bb

) elektro mágnesnek különleges elrendezést adni, hogy az elektromosságszámláló adatait a feszültség csekély ingadozásai esetében is megbízhatóvá tegyük és működését kis áramfogyasztásokhoz szabályozzuk. Ez úgy történik, hogy kis forgató nyomatékot veszünk segítségül, mely csak a feszültség befolyása alatt áll és arra szolgál, hogy az armatúra súrlódásait legyőzze. Ezen, a 6. ábrán bemutatott berendezés abból áll. hogy egy kis mágneses (c) fenékrész van beillesztve, mely a mágneses mező eltérítését eszközli. Az (FE) mező, mely az armatúrán keresztülmegy és az indukczióhatásokat előidézi, csak egy része azon mágneses mezőnek, melyet a mellékáram a (BE

) elektromágnesben létrehoz. Ha a (c) fenékrészt egyik vagy másik oldal felé toljuk, helyzete nem lesz többé szimmetrikus és az armatúra ekkor ama tendencziával bír, hogy egyik vagy másik irányban forogjon, midőn nem folyik áram a főáramkörön keresztül. Az elrendezés olyan, hogy a segédfor gató nyomaték az áram hatásához adódik. Ugyanezen hatás azáltal is elérhető, hogy még egy további tekercselést alkalmazunk; ez esetben elegendő a 2. és 3. ábrákon bemutatott kiviteli alaknál egy nagy ellen állással bíró, indukcz ó nélkül, kis mellékáramkört alkalmazni, mely a (BI) tekercsen egy kis tekervényt hord. E tekervény mágneses mezője az (FE

) mezőhöz képest fázisában el van tolódva és az (Fe

) mezővel együtt ama tendencziával bír, hogy az armatúrát forgásba hozza. E hatást úgy szabályozzuk, hogy az a súrlódásokat kiegyenlítse. Ahelyett, hogy egy második mellékáram-