29910. lajstromszámú szabadalom • Több részből álló kerékabroncs

7., 8. és 9. ábrák az abroncsrészek különböző kiviteli alakjainak fölülnézetét ábrázolják. (a) jelöli azon szegmentalakú tömböket, darabokat vagy részeket, melyekből az abroncs képeztetik. Mindegyik (a) tömb czélszerűen az 1., 2., és 3. ábrákban rajzolt alakkal bír, azaz az egyes tömbök egyforma alakkal bírnak és mindegyik tömb egyik vége egy V-alakú (b) kivágással bír, melynek végei le vannak gömbölyítve, míg a tömb másik vége (c) toldattal van ellátva, mely az előző tömb (b) kivágásába illik (4. ábra). A tömbökön alul kétoldalt hosszirányú (al) bordák vannak kiképezve, melyek, mint a 6. ábra mutatja, a (d) keréktalp karimáiba fogódznak. Az abroncsrészek közötti egymásba fogódzó vagy fecskefarkalakú kapcsolat alkalmazásának czélja abban áll, hogy a kapcsolatok föloldása és homoknak vagy más anyagoknak a kapcsolatok közé való bejutása megakadályoztassák, a mi akkor következnék be, ha a kapcsolatok a keréktalpra merőleges egyenes fölületek által képeztetnének. Az utóbbi esetben a kapcsolatok szétnyitása különösen akkor következnék be, ha a kerék fékeztetik vagy kanyarulatban mozog. Az abroncsrészek oly módon rendezendők el, hogy a (c) toldatok a mozgás irányában feküdjenek, mint azt a 4. ábrában rajzolt nyíl jelöli. A most leírt abroncsrészek használatánál nem szükséges egy darabból álló keréktalpat vagy csatornaalakú részt alkalmazni, mint- eddigelé az egy darabból álló abroncsok használatánál, (d d) szegmentalakú lemezeket jelölnek (5. és 6. ábra), melyek (e el) csavarok és csavaranyák segélyével vannak a keréktalp két oldalához erősítve. A szegmentszerű (d) lemezek az (a) abroncsrészek (al) hosszbordáinak befogadására (dl) mélyítésekkel vannak ellátva. A (d d) lemezek továbbá befelé nyúló (d2) toldatokkal (4. és 5. ábrák) is bírnak, melyek az abroncsrészek legömbölyített sarkai között képezett közöket töltik ki. Ezen elrendezés folytán világos, hogy mindegyik (a) tömb oly módon van rögzítve, hogy sem kifelé, sem hosszirányban nem mozoghat. Hogy a (d) lemezek összehúzásának mértékét csökkentsük, egy segéd rögzítőberendezés nyer alkalmazást, mely az (a) tömbökbe ágyazott (f) csavaranyából és az ezen csavaranyákba becsavart, a keréktalpon sugárirányban átdugott (f) csavarból áll. Ha hosszú (a) tömbök alkalmaztatnak, akkor czélszerű mindegyik tömbbe egynél több (f) csavaranyát ágyazni, habár általában egy ily csavaranya is elegendő. ; A 7., 8. és 9. ábrák különböző alakú vé-i i gekkel bíró tömböket mutatnak kiviteli ; példák gyanánt. A 7. ábrában a (b) bevágás és (c) kiugrás az 1. ábrában rajzolt alak helyett derékszögű alakkal bír. A 8. ábrában a (b) bevágás és a (c) kiugrás nem i középen, hanem oldalt van kiképezve. A 9. ábrában a tömbök végei egyenesek, mi mellett ferdén vannak kiképezve. Mindezen kiviteleknél a kapcsolatok záródni igyekszenek és ezen helyzetet megtartják, minthogy az egész kapcsolat nem érintkezik egyidejűleg a földdel, mint azon kapcsolatoknál, melyek a keréktalpra merőlegesek. Magától értetődik, hogy a (d) lemezek folytonos darabokat képezhetnek, úgyhogy gyűrűalakkal bírnak. A gyakorlatban azonban czélszerűbb a (d) lemezeket szegmente szerű darabokból képezni, úgy hogy szükség esetén egy vagy több (a) tömb kicserélhető, a nélkül, hogy az egész gyűrűt el kellene távolítani. Az abroncsrészek legömbölyített sarkai által létesített csipkézés, az abroncsrészeknek a hosszirányú mozgás ellen való biztosításával együttesen, az abroncs húzóerejét növeli és lehetővé teszi, hogy a kerékakadályokon könnyebben gördüljön át. Oly esetekben, melyeknél a tömbök igen hosszúak, czélszerű a (d) lemezekben még (a2) kiugrásokat alkalmazni, melyek a tömbök végei közé nyúlnak. A föntebbi leírásból kitűnik, hogy a találmány tárgyát képező abroncs fokozott húzóerővel bír és hogy az abroncs a keréktalpon igen szilárdan erősíthető meg és nem csúszhatik. Magától értetődik, hogy a fönt leírt kerékabroncs egyes részein módosítások esz-