29843. lajstromszámú szabadalom • Mágnesgerjesztés sinchron váltakozó és forgóáramú gépekhez
- 3 mely II. fázisban maximumában lévőnek képzeljük az áramot, s az ankermező pillanatnyi helyzete ennek megfelelően van megjelölve. Természetes, hogy a III. fázis tekercselésének Ve pólusosztással, az I. fázis tekercselésének 6 /c pólusoszlással kell a főgerjesztő tekercseléshez képest eltolva lenni. Az (a és b) pontok ismét a gerjesztő és kompenzáló tekercselésnek egy- , egy kapcsát jelentik. Oly gerjesztő tekercselés helyett, melynél minden póluspár egy tekercsből áll, póluspáronként több tekercset is lehet alkalmazni. A 7. ábrán lévő gerjesztő tekercselés a kompenzáló tekercseléshez képest egészen szimmetrikusan van elrendezve. Ha mind a két tekercselésben egyenáramú gerjesztést használunk, a két mezőnek 7s pólusosztásnyira kell egymáshoz képest eltolva lenni. Jelen találmány alapján a kompenzáló áramot, főleg egyfázisú gépeknél, közvetlenül az ankerben indukált váltakozó áram fölhasználásával lehet létre hozni. Ezen váltakozó áram tudvalevőleg periódiczitásának megfelelő mágneses mezőt létesít. Ha ezen mágneses mező útjában lehető kis ellenállások vannak, a mi például lehető kis légköz és a fogakban nem túlnagy telítés alkalmazásával elérhető, akkor ezen mező a 90°-nyi szöggel eltolt kompenzáló tekercsben oly elektromotoros erőket és áramokat indukál, melyek az ankeráram hatását kiegyensúlyozzák. Minél kisebb a kompenzáló tekercs ellenállása, a benne indukált áramerősség annál nagyobb lesz. Ennélfogva a kompenzáló tekercset egyszerűen rövidre is lehet zárni. A 8. ábrán az (a) és (b)-vel jelzett kapcsok közt az ankertekercselés van, melyben tehát a gépből elvezetett váltakozó áram indukáltatik. (e) és (f) között a tulajdonképeni főgerjesztő tekercselés van, mely a váltakozó áram indukálásához szükséges gerjesztő mezőt szolgáltatja. A (c) és (d) közt látható kompenzáló tekercselés a (z) vezetékkel rövidre van zárva. A kompenzáló tekercselés tekercseit nemcsak sorosan, hanem egymással párhuzamosan is lehet kapcsolni, és úgy rövidre zárni, mint az például a 9. ábrán látható. Ha a 8. és 9. ábrán föltüntetett elrendezésnél a főgerjesztő tekercselésbe az (a b) tekercselésben indukált ankerárammal arányos egyenáramot vagy pulzáló egyenáramot bocsátunk, úgy az egész gép nem lesz egyéb, mint egy szeries gép. Az indu, kált ankertekercselés kapocsfeszültsége arányosan vagy közel arányosan nő az ankerben lévő árammal ép úgy, mint valamely egyenáram szeries-gépnél. Többfázisú gépekre nézve ugyanez áll. Ha a gerjesztő tekercselésben a gép kapocsfeszültségével és ankeráramával arányos gerjesztést alkalmazunk, üres járástól teljes terhelésig állandó kapocsfeszültséget nyerhetünk. Ha ilyen esetben a gerjesztő áram gyorsabban, mint arányosan nő, túlkompoundált gépet kapunk. Az 5., 6. és 7. ábrán föltüntetett főgerjesztést és kompenzáló gerjesztést szintén valami közös tekercseléssel lehetne eszközölni, hogy azon esetben, midőn a közös gerjesztés a terhelő árammal arányosan nő, szeries gépet, más esetben pedig állandó feszültséget tartó, esetleg túlkompoundált gépet kapjunk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Mágnesgerjesztés szinchrón váltakozó és forgó áramú gépekhez, az által jellemezve, hogy a tulajdonképeni gerjesztő mezőhöz képest félpólusosztással eltolt s a gép terhelésénél föllépő ankerreakczió ellensúlyozására szolgáló második mező is alkalmaztatik, mely utóbbi gerjesztésére egyetlen mágnestekercselés szolgál, mi mellett egyfázisú váltakozó áramú gépeknél a váltakozó áramnak megfelelően pulzáló, forgó áramú gépeknél a forgó mezőnek megfelelő egyenáramú mező használtatik. 2. Az 1. alatt igényelt mágnesgerjesztés foganatosítási alakja, az által jellemezve, hogy az lankerreakczió ellensúlyozására szolgáló kompenzáló mező tekercselése rövidre záratik oly czélból, hogy a kompenzáló áramok közvetle-
