29822. lajstromszámú szabadalom • Gőzakkumulátor fáradt gőz hasznosítására

fölső részétől a (9) csövön keresztül (2. | ábra) egy kisnyomású gőzmótorba áramlik. A (4) csatorna fölött a (10) terelő van elrendezve, mely a vízáramot az oldalak felé tereli és megakadályozza, hogy a fölszökő víz a (9) gőzelvezető csőbe (2. ábra) jusson. Midőn a gőznek a (2) és (3) csövekbe való beáramlása félbeszakad, a víz a (6) nyílásokon át a (2) és (3) csövekbe folyik vissza mindaddig, míg ezek belsejében a vízszint egyenlővé nem válik a kazán vízszintjével. Ennek megkönnyítése czéljából és hogy a víz az (5) csövön keresztül a nagynyomású gőzgépbe ne szoríttassák, a (2 3) csövek fölső részén egy-egy szűk (11) nyílás (1. ábra) van elrendezve, melyeken keresztül a csövek a kazán belsejével közlekednek. Ezenkívül az (1) kazánban lévő vízmennyiséget akként kell szabályozni, hogy, midőn a vízszint a (2 3) csövekben és a kazánban ki van egyenlítve, a vízszint alacsonyabb legyen, mint az (5) cső. Ezután az (1) gőzkazánban lévő víz a fölhalmozott hő hatása alatt részben gőzzé alakul át és annyi gőzt szolgáltat, mint a mennyit a kisnyomású gőzmotor fogyaszt. Ez alatt a hőmérséklet és az (1) gőzkazánnak nyomása megfelelően csökken. Ezen periódus közben a gőzbuboréknak képződése a víz egész tömegében lép föl, a nélkül azonban, hogy a víz keringésbe jönne. Mihelyt a kifúvott gőz az (5) csövön át ismét nagy mennyiséigben áramlik a kazánba, akkor ezen gőz mindenekelőtt a (2 3) csövekben lévő vizet a (6) nyílások szintjéig kiszorítja, ezután maga is ezen nyílásokon át a (4) csatornába áramlik és ez által a vizet újból keringésbe hozza, mire a leírt műveletek megismétlődnek. A gőznek egy része természetesen a (2 3) csövek fölső részén elrendezett szűk (11) nyílásokon is kiáramlik. A (6) nyílások (2. ábra) kör-, ovális, vagy tetszőleges más alakkal bírhatnak. Fontos csak az, hogy ezen a (2 3) csövek falának egész hosszában közel egyenlő magasságban legyenek kiképezve. Lehet- a nyílásokat fölfelé nyúló, meghajlított (12) fúvókákkal is ellátni, a mint ez az 1. ábrában látható; a függélyes (4) csatornát esetleg több egyenlő harántmetszetű szakaszra oszthatjuk föl. A gőzkazánt a (13) biztosító szeleppel és ezenkívül a (14) kibocsátó szeleppel látjuk el, mely utóbbi a (15) úszó által akként működtetik, hogy a víz az (1) kazánban a már említett színt fölé ne emelkedhessék. Az (1) gőzkazánt előzetesen föl kell hevíteni, mielőtt a nagynyomású gőzgép fáradt gőzét abba bebocsátjuk, mert különben a gőznek a hideg vízzel való érintkezése heves lökést okozna. Ezen czélból a kazán alatt a (17) rostéllyal bíró (16) tüzelést rendezzük el. Ezen tüzelést, ha szükségesnek mutatkozik, a kazán folytonos hevítésére is alkalmazhatjuk, hogy ekként a gőz által a gőzgépből való kifúvás álkalkalmával tovaragadott víz gőzösíttessék. A 3. ábra a jelen találmány egy módosítását láttatja. Itt a víz keringését a vízszintes (18) keverő csövek segélyével idézzük -elő, melyeknek belsejébe a gőz a (19) fúvóka által vezettetik. Itt tehát a gőznek dinamikai hatása idézi elő a vízkeringést. Hogy a vízáram a kazán egyik végétől annak másik végéig keringjen, a (20) fémlemezt rendezzük el. Magától értetődik, hogy a gőzösítendő folyadéknak nem kell épen ugyanolyannak lennie, mint a kazánba bevezetett gőzt szolgáltató folyadéknak. Bizonyos esetekben előnyösebb lesz a fáradt gőz hőjét oly gőzösíthető folyadékkal (éternek, kénes savval stb.) közölni, mely a gőzt ugyanazon nyomással vagy nagyobb nyomással szolgáltatja. Ekkor azonban a két folyadékot egy fémfal által kell egymástól elválasztani, a mikor is a kazán egy fölüle ti kondenzátor szerkezetével fog bírni, melyben aztán nem a gőz kondenzálásáról, hanem épen ellenkezőleg, gőzfejlesztésről lesz szó. Tudvalevőleg az ily kondenzátorok vas- vagy sárgarézcsövekből állanak,