29815. lajstromszámú szabadalom • Fémfüst verésére szolgáló kalapács

Megjelent 1904. évi április lió t-én. ^ MAGY. ^v^ KIR SZABADALMA HIVATAL SZABADALMI LEÍR A S 29815. szám. VI/g. OSZTÁLY. Fémfüst verésére szolgáló kalapács. KLIEMANNDT & KORSELT MECHANISCHE BLATTMETALLSCHLÁGEREI CZÉG OLBERSDORFBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1903 julius hó 1-je. A jelen találmány fémfüst verésére szolgáló, mechanikusan hajtott kalapácsra vonatkozik, melynél a kalapács ép úgy, mint az ismert szíjas hulló kalapácsoknál, viszszapattanása után fogva tartatik, hogy a kalapácsnak a fémfüstcsomagra ismételt, csekélyebb erővel történő ütése meggátoltassák. A találmány lényege abban áll, hogy ezen, magában véve ismert fogva tartás előidézésére egy forgattyútengely a kalapácsot föl- és lemenő mozgásba hozza, miközben a kalapács a fémfüstöt tartalmazó csomagra való ütése után egy a kalapács alá nyúló bütyök által fogva tartatik. A rajzban bemutatott kiviteli példánál a fölfogó bütyök forgó bütyök gyanánt van kiképezve, mely a kalapácsot a visszapattanás pillanatában egy, a kétkarú emeltyű gyanánt kiképezett kalapácsnyél hátulsó végébe kapaszkodó rúd segélyével fölfogja és a kalapács forgási pontját befolyásoló forgattyúval együtt megemelkedni kényszeríti, hogy a további elforgásnál azt a fémfüst-csomagra lehullni engedje. A mellékelt rajzon a kalapács ezen mozgató mechanizmusa van bemutatva, és pedig: 1. és 2. ábrák ennek oldal- és előlnézetét, 3. és 4. ábrák a kalapács sematikus képét mutatják annak két helyzetében. Egy, ékelt és laza szíjdobot hordó (a) tengely egymással egyenlő nagyságú (b) fogaskerekek közvetítésével egy (c) bütyköt forgat, míg az (a) tengely forgattyúja egy (d) rúd közvetítésével egy (e) kart föl- és lemenő mozgásba hoz. Az (e) kar (f) és (g) karokkal egy darabból van készítve. Az (f) kar szabad végén egy (h) csaptató tárcsa van elrendezve, melyhez az (i) kalapács ütődik legmagasabb helyzetének elérésekor, miközben (j) rugók a kalapács ütését rugalmassá alakítják. A (g) kar szabad végén az (i) kalapács forog, mely (k) hátulsó végével a (g) karon lévő (l) ütközőre támaszkodik (1. ábra), úgy hogy a kalapács, legmélyebb helyzetében, az (m) üllő fölött szabadon fogva tartatik, ha a verendő fémfüstöt tartalmazó (p) fémfüstcsomag az üllőről el van távolítva. A kalapács (k) hátulsó részének szabad vége csuklósan egy (n) rúddal van öszszekötve, mely másik végével a (g) kar (o) hasítékában csúszik. A (c) bütyök egyidejűleg tovacsúszhatik az (n) rúd fölső vége fölött, mikor is az (n) rúd fölső vége