29792. lajstromszámú szabadalom • Berendezés egyfázisú váltakozó áramnak mechanikai hajtóerőre való változtatására vontatási és egyéb czélokra
- a -jük, úgy hogy többfázisú rendszer keletkezik. Az autoszinchrón-mótor, illetőleg autoszinchrón-mótorok ezenkívül lehetségessé teszik a fázisszabályozást, vagyis a hajtómotorok okozta fáziseltolódás megszüntetését, illetőleg megváltoztatását s végül különféle kisebb üzemekre, úgymint a vonat világítására, fékezésére stb.-re használhatók. Az utóbb említett czélokra legjobb az áramot az egyenáramú gépből elvezetni. A találmány tárgyának egy kiviteli alakja a mellékelt rajzon sematikusan van bemutatva. Az (1) autoszinchrón-mótor egy indukcziós mótor, melynek szekundér-része, miután a motort szokott módon megindítottuk, egyenárammal tápláltatik s ez által szinchrón-mótorrá változik át. Ezen motorral a (2) egyenáramú gép közvetlen van kapcsolva. A (2) egyenáramú gép részint a (3) átkapcsolóval, részint a világító berendezéshez tartozó (4 5) vezetékekkel van összekötve. A (6 7) motorok, mint kétfázisú indukcziós motorok vannak föltüntetve és tandem- vagy differencziáltandem-kapcsolásba hozhatók. A rendszer működése következő: A (8) áramszedő csigától és a sínektől jövő egyfázisú áram az autoszinchrón-mótor sarkszorítóinál két részre oszlik, melyek közül az egyik rész közvetlen a hajtómotorokhoz folyik a (9 10) vezetékeken át, a másik rész pedig részben az autoszinchrón-mótor hajtására szolgáló áramot adja, részben az eredeti fázisra merőleges fázisú árammá változtattatok át, a mely a (11 12) vezetékek segélyével vezettetik a hajtómotorokhoz. Az autoszinchrón-mótor megindítása az ismert módok valamelyike szerint történhetik, sőt az egyenáramú géppel, mint motorral is eszközölhető, még pedig akkor, ha a vonat világítása akkumulátorbattéria segélyével eszközöltetik, mi bizonyos körülmények esetén előnyös lehet. Az autoszinchrón-mótor rendesen mozgásban tartatik, akár megy, akár pedig áll a vonat. A hajtómotor megindítása a szokásos mótor szekundér ellenállás beiktatásával történik, a melyet a sebesség növekedésével kiiktatunk. Az autoszinchrón-mótor gerjesztésének megváltoztatása által az egyfázisú főáramkörben igen különböző fáziseltolódást idézhetünk elő, a mi nagy előnyöket nyújthat. Ezen előnyök között legfontosabb az, hogy a mikor a legnagyobb nyomatékot kell kifejteni, mint például a megindításnál vagy nagyobb emelkedésre való haladásnál, a vonalvezetékben a feszültségveszteség megszűnik, sőt negatívvá is tehető, úgy hogy a lokomotivon a feszültség nagyobb lehet, mint a milyen a generátorállomáson van, még akkor is, ha az ohmikus feszültsége is tetemes. Ismeretes, hogy az indukcziós mótor legnagyobb nyomatéka a mótorkapocs feszültségének négyzetével arányos, világos tehát, mily fontos körülmény a nagyobb megterhelésnél a vonalfeszültséget föntartani. Másrészről igen gyakran előnyös lehet kisebb terhelésnél a feszültséget az autoszinchrón-mótornak gyöngébb gerjesztése által csökkenteni, mert ezzel a hőfejlődést az összes motorokban csökkenthetjük. A fázisszabályozás teljesen önműködőlég eszközölhető az által, hogy az egyenáramú gépet, mely az autoszinchrón-mótornak a gerjesztő áramot szolgáltatja, ugyanazon frekvencziával dolgoztatjuk, mint a milyennel a váltakozó főáram bír ési az egyenáramú gépet két vagy több kollektorgyűrűvel látjuk el, melyek az egyenáram fegyverzet-tekercsével vagy egy külön fegyverzettekerccsel vannak összekötve és ezen tekercsen vagy a fő váltakozó árammal vagy többfázisú árammal arányos áramot (illetőleg ezen áramok valamelyikét) ismert eljárás szerint (például a 95153. sz. német szabadalmi leírásban leírt módszer szerint) bocsátunk át. Ilynemű berendezés a (13) kikapcsolóval a (14 15) vezetékkel és a (16 17) kollektorgyűrűkkel van a rajzon bemutatva. Előnyös e mellett ezen kompenzálást olyképen foganatosítani, hogy a mágnesezés azon áram- és fáziseltolódás
