29779. lajstromszámú szabadalom • Ernyőnyél

Megjelent 1004. évi márczins lió 31-én. MA(íY. ^rv KIK. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEI RAS 29779. szám. VI/b. OSZTÁLY­Ernyőnyél. HERKLOTZ KÁROLY MORITZ KERESKEDŐ CHEMNITZBEN ÉS HÖSELBARTHNÉ SZÜL. HERKLOTZ CLARA ERNESTINE ANNABERGBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1903 augusztus hó 31-ike. Jelen találmány tárgyát oly ernyőnyél képezi, mely az ernyő használata alkalmá­val a kifeszített ernyőbevonatnak a leg­előnyösebb helyzetben való tartását teszi lehetővé, úgy hogy az ernyőbevonat kö­zepe közvetlenül a megvédendő egyén feje fölött foglal helyet, tehát a védőfölület az ernyőt tartó egyén fölött minden irány­ban egyenlően terül szét. A jelenleg használt egyenes nyéllel bíró ernyők nem képesek kellő védelmet nyúj­tani, mivel a fejnek egyik oldalán kell az ernyőt tartani, úgy hogy az ernyőt tartó egyén egyik oldala nem részesül a kellő védelemben. Ha ellenben az ernyő hegyét pontosan a fej fölé hozzuk, akkor a nyelet ferdén kell tartanunk, mely helyzetben kényelmetlen az ernyőt tartani s a mellett az ernyő védőfölülete ezen rézsútos helyzetben nem érvényesül eléggé. Jelen találmánynál az említett hátrá­nyok ki vannak küszöbölve, a mennyiben a nyél fölső részébe egy alkalmas helyen egy mindkét végén csuklókkal ellátott rész van iktatva, mely lehetővé teszi, hogy a nyél az ernyő kifeszítése után úgy legyen meg­hajlítható, hogy az ernyő hegye, függélye­sen tartott nyélnél pontosan a fej közepe fölé essék. A mellékelt rajz a nyélnek egy példaké­pem kiviteli alakját tünteti föl, és pedig az 1. ábra a nyélbe iktatott közbenső rész belsejét mutatja egyenes helyzetben, a 2. ábra pedig a nyelet megtört helyzet­ben tűnteti föl. A közbenső (a) rész két végére (b) csa­pok körül forgatható (d) hüvelyek vannak erősítve, melyek a nyél két darabjának fölvételére szolgálnak. A (d) hüvelyek úgy vannak a közbenső (a) részre erősítve, hogy kölcsönösen meg­törhetők (2. ábra), a hol ezen megtörés csak akkor létesíthető, ha a (p) rugók ha­t Bi SBi alatt álló (k) biztosító emelők (kl) szárai annyira nyomatnak befelé, hogy (k) száraik az eddig megtámasztásukra szol­gált (d) hüvelyeken túl lendüljenek. Miután a rugalmas (k) emelők az (r) he­lyeken befelé nyomattak, (x) orraikkal a (d) hüvelyek (y) nyugaszaira feküsznek (2. ábra), minek következtében a közbenső (a) rész megtört helyzetében is kellően biz­tosíttatik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom