29746. lajstromszámú szabadalom • Újítások szállítható, félig permanens magasépítményeken
ú által képezett négyszögletes hézagokba az öntés alkalmával könnyű és esetleg olcsó anyagból készült töltelék-kövek, mint parafa- vagy salakkövek helyezhetők. Azon falmezők öntésénél, melyek ajtóvagy ablaknyílást határolnak, az ajtókeretnek a falmezőhöz csatlakozó részét az (m) béléssel együtt a formába behelyezzük, úgy hogy az öntés után ezen bélésrészek a fal-lemezekkel maradandóan és elválaszthatatlanul összeköttetnek; lehet azonban az ajtó- vagy ablakbéléseket alkotó (m) részeket xylolith-habarcs alkalmazásával az (a) lemezek testével egy darabban is önteni. Az egyes (a a) lemezek összekapcsolása (2. ábra) egyszerű átlapolással történik, mi mellett az átlapoló (b) horonyléczek vékonyabbra készíttetnek az (a) lemezek vastagságának felénél, úgy hogy két egymást átlapoló (b b) horonylécz között egy (p) üreg marad fönn. Az említett (t) rudak vagy drótok az (a) lemezekbe úgy vannak beillesztve, hogy azoknak a lemezek szélein túlérő végei, melyek, mint már föntebb említve lett, a lemezek elhelyezése előtt (v) gyűrűkké hajlíttatnak meg, a két lemez érintkezési helyén előálló (p) üregbe esnek; ezen, két lemez érintkezési helyén egymás mellé eső (v) gyűrűkön az érintkezési hézag fekvése szerint (2. vagy 3. ábra) függélyes vagy vízszintes (r) reteszeket tolunk keresztül, melyek az (a) lemezeket az érintkezési helyeken rendkívüli ellenállásra képes módon összekapcsolják. A vízszintes irányban betolt (r) kapcsoló reteszeket a fal külső oldalán, az ismert falkapcsok módjára, (q) fülekkel lehet ellátni és (g) keresztvasak által lehet rögzíteni. Hasonló módon történik az egymáshoz szög alatt csatlakozó lemezek összekapcsolása is (3. és 4. ábrák), mely esetben az átlapoló (b) horonyléczek fölváltva megrövidítendők és a lemezek sarkaikon lemetszendők, hogy a ferde illeszkedést lehetővé tegyék. A (p) csatornáknak az épület külső oldalán lévő torkolatai czementtel, gipsszei vagy habarccsal tölthetők ki, vagy fí-ékkel zárhatók el. Földszintes épületeknél, a mennyezet egyszersmind a tetőt képezi; emeletes épületeknél a földszint mennyezete egyszersmind az első emelet padlóját, az emelet" menynyezete pedig egyszersmind a tetőt képezi. A mennyezeteket vagy tetőlapokat képező (d) testek szintén megfelelően alakított műkőlemezekből készíttetnek, melyekbe a hordképesség növelésére ismert módon dróthálók, hálószerű bádoglemezek stb. lehetnek elhelyezve. A (d) tetőlapoknak az (a) falfölületekkel való összekapcsolása úgy történik, hogy a (q) vízszintes reteszekhez hasonló és az egyes falmezők függélyes illeszkedési lapjai közé betolt, rúdvasakból képezett (r) reteszeket keresztül vezetjük a (d) tetőlapokon és e tetőlapok fölött alátétlemezek és csavaranyák segélyével megerősítjük. A csavaranyákat a (d) lemezekbe besülyesztjiik és az e czélra szolgáló kimetszésekjt a csavaranya lecsavarása után gipsszel vagy habarccsal kiöntjük (1. ábra). Az egyidejűleg mennyezet és padló gyanánt szolgáló lapok fölső oldalukon megfelelő padlóburkolattal, például xylolithpadlóval láthatók el. Az egyidejűleg menynyezet és tetőlap gyanánt szolgáló lemezek megfelelő trapezalakú keresztmetszettel lesznek ellátva és külső oldalukon megfelelően befesthetők. Minden esetben tanácsos a tetőt képező (d d) lapokat megfelelően átlapolni és az egyes lemezek illeszkedési hézagait moha, csepű stb. begyömöszölésével, vagy aszfalttal való kiöntéssel tömíteni; ugyanezen módon lesznek a falmezők vízszintes és függélyes illeszkedési hézagai is tömítve. Az ismertetett módon szerkesztett, félig permanens építményeket minden anyagvesztesség nélkül bármikor szét lehet szedni és más helyen ismét össze lehet állítani, miért is igen előnyösek ezek lakóházak szerkesztésére, főkép olyan helyeken, a hol ideiglenesen például sok munkást kell összpontosítani.
