29653. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés alkalichloridok elektrolyzisére

Megjelent 1904. évi márczins hó lO-én. MAGY. ^ KIR WmM SZABADALMI III VATAL SZABADALMI LEIRAS 29653. szám. VII/i OSZTÁLY. Eljárás és berendezés alkálichloridok elektrolyzisére DR

KELLNER KÁROLY VEGYÉSZ WIENBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1903 szeptember hó 29-ike. A nagyipari üzemben alkálikloridoknak vizes oldatban való elektrolyziséuél, mint ismeretes csak az esetben sikerül alkálihydroxydban dús és kloridokban szegény katodalúgot kapni, ba katoda gyanánt higanyt alkalmazunk. Daczára a számos módszereknek és kísérleteknek, azon elektrolytikus eljárások, melyeknél az elektródaterek elválasztására diafragmákat alkalmaznak, ezen irányban eddigelé nem adtak egészen kielégítő eredményeket, mert mihelyt a katodalúgoknak alkálihydroxyd tartalma egy bizonyos fokra emelkedik, akkor az áramkihasználás igen erősen csökken, úgy hogy oly katodalúgokkal kellett megelégedni, melyek kevés alkálihydroxydot és sok alkálikloridot tartalmaznak. Azon költségeken kívül, melyek az ily gyenge oldatok begőzölögtetésével és a káros teherként magával vitt klorid elkülönítésével és a tisztítással járnak, ezen eljárások még azon hátránnyal is bírnak, hogy az anodákon a klóron kívül oxygén is képződik. Ezáltal az anodák, ha ezek szénből készültek, szénsavképződés mellett gyorsan megrongálódnak és a klórgáz ezen szénsavtartalma, a segélyével előállított klórmész minőségére hátrányosan hat be. A jelen találmány tárgyát képező eljárás lehetővé teszi, hogy az alkálikloridok elektrolyzisét diafragmák alkalmazása mellett oly módon foganatosítsuk, hogy 90%-nyi és még nagyobb áramkihasználásnál és csak 3-7 voltnyi fürdőfeszültségnél oly katodalúgokat kapjunk, melyek körülbelül 15% és több maróalkáli tartalommal bírnak, mi mellett egyidejűleg az anódaterekből csaknem vegyileg tiszta (99,8 99,9 volt »/0

Cl.) chlórgáz áramlik ki. Ezt azáltal érjük el, hogy az anódaterekbe egy tetszésszerinti helyen bevezetett melegített elektrolytot kényszerítjük, miszerint egy szűrő gyanánt ható diafragmán áramoljék át, hogy a katodaterekbe kerüljön, melyekben a katodák oly módon vannak elrendezve, hogy a diafragmákat nem érintik. E mellett czélszerű a diafragmán átáramló folyadék sebességét oly módon szabályozni, hogy ezen sebesség kissé nagyobb legyen a liydrox} lionok vándorlósebességénél, hogy utóbbiak ne kerülhessenek az anódaterekbe. Az elektrolytnak a szűrő gyanánt működő diafragmán való átkényszerítését vagy azáltal létesíthetjük, hogy a folyadékfölszint az anodaterekben magasabbra választjuk, mint a katodaterekben, azaz. hogy az elektrolytot nyomás alatt vezetjük be, vagy pedig azáltal, hogy a katodaterekben a képződő