29639. lajstromszámú szabadalom • Újítások önműködő maximálkapcsolókon

tekercs felének mágnesező hatását kompen­zálja. A maximálkikapcsoló elektromágnesét vagy solenoidját egyszersmind arra is fölhasznál­hatjuk, hogy oly áramszámlálóknál, melyek­nek korongjai vagy időszámlálóknál, melyek­nek billegői akasztószei kezettel vannak el­látva, ezen akasztószerkezet oldását eszkö­zöljék, mint ez a 11. és 12. ábrabeli példa­képem foganatosítási alakoknál látható. A maximálkiiktató (87) elektromágnesé­nek (88) fegyverzete úgy van kiegyensú­lyozva, hogy egy minimális vagy bizonyos tetszőleges áramfogyasztásnál annyira föl­emelkedik, hogy a (93) akasztó az áram­számláló (92) korongját fölszabadítja. Ekkor azonban a fegyverzet (89) orra a (90) akasztó (91) orrába ütközik, mely akasztó a (94 rúgó hatása alatt áll, úgy hogy csak a meg­engedett maximális áramerősség túllépése­kor emeltetik föl, mire a kiiktatás ismert módon bekövetkezik. Hasonlóképen működik a 12. ábrában föl­tüntetett szerkezet is, ahol a szolenoid már egy minimális vagy bizonyos csekélyebb áramerősség mellett addig emelkedik, míg a (95) rúdra alkalmazott (96) ütköző a (97) rúgó által terhelt (98) lemezbe nem ütközik, miközben a (99) peczek segélyével a (93) akasztót az időszámláló (100) billegő­jének (101) orrából kiakasztja. Ha az áram­erősség a megengedett maximumot is túl­lépi, úgy a solenoid a (97) rúgó erejét is legyőzi és a (102) kontaktust (a jelen pél­dánál kénesőkontaktust) megszakítja. Az összes fönt említett szerkezetek relaisk gyanánt is foganatosíthatók, melyek csupán a tulajdonképeni kikapcsoló kiváltására szol­gálnak. Végül még fölemlítendő, hogy czélszerű a (106) maximálkiiktatót, mint az a 13. ábrában föltüntetett vázlatból látható, egy vagy két (103 104) árammegszakítóval kom­binálni, úgy hogy négy (105) dugaszolható kontaktust nyerünk, melyek között a fo­gyasztóáramkör és a készülék kontrolálására és beállítására szükséges összes méréseket elvégezhetjük. Magától értetődik, hogy a fönt leírt újí­tások egy része bármely czélra szolgáló ! maximálkikapcsolóknál előnyösen alkalmaz­ható. SZABADALMI IGÉNYEK. j 1. Újítás önműködő maximálkikapcsolókon, jellemezve a maximálkikapcsoló vissza­állítására, illetve a maximálkikapcsoló által megszakított egyetlen egyszerű vagy többszörös kontaktus újbóli zárására szol­gáló két váltakozva működtetett közeg által, melyek vagy váltakozva kiiktatott helyzetében tartják meg a kontaktus egyik részét, vagy váltakozva mozgatják í el a kontaktus két részét úgy, hogy a készülék visszaállítására szolgáló közeget a visszaállítás után eredeti helyzetébe kell hoznunk, hogy a kontaktus zárassék, miáltal a megengedettnél nagyobb áram­fogyasztás igénybevétele és visszaélések megakadályozhatók. 2. Újítás önműködő maximálkapcsolókon, jellemezve egy oly visszaállítóközeg által, mely mozgásának csak egy részén be­folyásolható kézzel, és amelybe mozgá­sának ezen kézzel befolyásolható részén energiát halmozunk föl, amely energia a mozgásnak második, kézzel be nem folyásolható részén a kontaktus zárására használtatik föl. 3. Önműködő maximálkikapcsolóknál a visz­szaállításra szolgáló közeg mozgatását meggátló és a maximálkiiktató önműködő kiiktatása alkalmával oldott akasztószer­kezet által, azon czélból, hogy a vissza­állítóközeget csakis a visszaállítás alkal­mával lehessen mozgatni. 4. Az 1. alatt igényelt maximálkikapcsoló foganatosítási alakja, jellemezve két ru­galmas kontaktusrész által, melyek egyike a kontaktus zárt helyzete, másika pedig a megszakítás irányában rúg, mimellett ez utóbbi az elektromágnes által befolyá­solt akasztó által tartatik a kontaktus zárásának megfelelő helyzetben. 5. A 4. alatt igényelt maximálkikapcsoló foganatosítási alakja, jellemezve egy szi­getelő anyagból álló tárcsa által, mely egy holtmozgással járó fogantyú segé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom