29568. lajstromszámú szabadalom • Homokszita és rázókészülék

— 2 — dugattyú mellső oldalára és időközönként hat a dugattyú nagyobb hátsó oldalára, miért is a dugattyút a leírt módon mindaddig ide-oda mozgatja, míg a hozzávezetését elzárjuk. Ezen hajtószerkezet czélszerüen a (14) I-tartón erősíttetik meg és a műhely egyik részéről könnyen vihető egy másik helyre, vagy pedig a kiváut helyeken kereteket rendezünk el és a szitákat vihetjük az egyik kerettől a másikhoz, hogy a munkás a homokot vagy más anyagot magán a megfelelő helyen dolgozhassa föl. A 4—9. ábrákban a készülék egy keresztalakú talplemezen van elrendezve és az (1) szitatartó a (15) szorítócsavarral ellátott hasított szorítógyűrűből áll, mely csavar a szitatartó (16) oldalain halad át, úgy hogy a szitát az (1) tartóban könnyen kifeszíthetjük és utóbbitól könnyen eltávolíthatjuk. Hogy a szitatartó rugalmasan legyen alátámasztva és a szita a többi részekkel együtt egyidejűleg az egyik irányban, azaz befelé mozgattassék, a két (17) laposrúgó fölső vége a szitatartón és alsó vége a (18 és 19) lábakon van megerősítve. A lábak a (20) talplemezen vannak megerősítve, mely a készülék többi részeit is tartja. Hogy a részek az ellenkező irányban, azaz kifelé is mozgattassanak, a nyomóközeg által működtetett (7) henger van elrendezve, mely a fenéklemezen (24) lábak segélyével megfelelő módon van megerősítve (4. ábra)- ! A (7) hengerben a (6) dugattyú mozog (mely mint a rajz 6. és 7. ábrája mutatja, más berendezéssel bír, mint a 3. ábrában rajzolt dugattyú), melynek egyik vége a hengerből kiáll és külső legömbölyített végével a szitatartóhoz fekszik, melytől egyébként teljesen külön van választva. A dugattyú hátsó vége a lyukasztott (22) dugattyútárcsát tartja, melynek (23) fúratai a nyomóközegbeeresztő- és kivezetőcsatorna egy i'észét képezik, mely a dugattyútárcsa hátsó oldalára vezet. Hogy a henger hátsó oldalán, aza< a dugattyútárcsa mögött a nyomóközeg bevezetése és a kipuffogás elzárassék, a henger (24 és 25) kipuffogó- és beeresztő-nyílásokkal van ellátva és a dugattyú egy átfúrt (26) dugattyútolattyút tart, mely a dugattyún lazán eltolható. Ezen tolattyú (27) fúratai addig, míg a beeresztőnyílás szabadon van, csak a beáramló csatornának részét képezik, azonban sohasem szolgálnak kiáramlócsatorna gyanánt. A henger hátsó végét czélszerűen a (28) dugó zárja el. A részeknek a 4., 5. és 6. ábrában rajzolt helyzetében a nyomóközeg, mint a 6. ábra mutatja, a (25) nyílástól a dugattyútolattyú, illetve dugattyútárcsa (27), illetve (23) fúratain át a dugattyútárcsa mögé áramlik. Ha a dugattyútárcsa hátsó oldala és a hátsó oldalfödél közé annyi nyomóközeg áramlott be, hogy a dugattyú kifelé mozgattatik, akkor a dugattyúval a támaszrúgók hatása ellenében a szitatartó is velemozog mindaddig, míg a dugattyútolattyú a 7. ábrában rajzolt helyzetbe kerül ; ezen helyzetben a (25) bevezetőnyílás zárva és a (24) kipuffogás nyitva van, miáltal a dugattyú mögött levő nyomóközeg a (23, 24) fúratokon át eltávozhatik. Emellett a szitatartót támasztó rúgók a részeket a 6. ábrában rajzolt helyzetbe vezetik vissza. Ezen játék addig folytatódik, míg a hengerbe nyomóközeget bocsátunk be. A föntleírt berendezés sok előnyt ad, melyek köziii csak a következőket említjük meg: A nyomólevegőnek a dugattyúra való ! közvetlen behatása folytán azon súrlódási ellenállások elmaradnak, melyek a szokásos mechanikus erőátvivőberendezéseknél föllépnek. A gép csak kevés részből áll és így csak nehezen romolhatik el; ha pedig nem működik, akkor olcsón javítható. A készülék mindig munkára kész helyzetben van és a mintázóhelyiségekben általánosan használt homokszitákat minden további nélkül föl veheti, úgy hogy egy szitának egy másik szitával való kicserélése időveszteség nélkül lehetséges. A készülék könnyen hordozható, minthogy a támaszok oszlopokon vagy tartókon rendezhetők el és a műhely egyik részéről a másikra vihetők. A találmány tárgyát képező készülék egy különös sajátsága és nagy előnye abban áll, hogy a részek tehetetlensége a készű-