29561. lajstromszámú szabadalom • Újítás ingamalmokon

Megjelent 1904. évi márczius hó 5-én. MAGY. szabadalmi KIR HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 2956]. szám. X/i. OSZTÁLY. Újítás ingamalmokon. bradley butler péter gyáros hinghamban. A szabadalom bejelentésének napja 1903 augusztus hó 25-ike. A jelen találmány azon ismeretes ingamalmokra vonatkozik, melyeknél az anyag fölaprítása czentrifugális erő által egy őrlő gyűrűhöz szorított görgő segélyével történik. Az eddigi ily malmoknál az üzemet gyakran megakasztó javítási munkálatok válnak szükségessé, mivel a lengő tengely és a csaprészek gyakran eltörnek. Ezen gyakori töréseknek oka arra vezethető viszsza, hogy a folytonos rázkódtatások, melyeknek a malom erős igénybevétele következtében ki van téve, a vasból készült merev malomállvány által a tengelyre és a csapágyrészekre vitetnek át és ezeket gyorsan megrongálják. A jelen találmány szerint már most ezen hátrányt az által szüntetjük be, hogy az eddig mindig vasból készült állványzatot, mely fölül a malom ingacsapágyát hordja, ruganyosan ágyazzuk és előnyösen fából készítjük. A mint a kísérletek beigazolták, az ily állványzat, melynél az ingacsapágy az alaplemezzel, illetőleg az őrlő csészével ruganyosan van összekötve, a malom üzeme közben föllépő lökéseket és rázkódtatásokat teljesen fölveszi a nélkül, hogy azokat a tengely- és csapágyrészekre átvinné. A mellékelt rajzban a jelen találmány szerint szerkesztett ingamalom egy foganatosítási alakjában van föltüntetve. Az 1. ábra az ingamalom oldalnézete; a 2. ábra annak részben metszete, részben végnézete; a 3—5. ábrák részletrajzok, melyek az állványzatnak összekötő gyűrűjét és az alaplemezt láttatják. Az állványzat a fából készült (1) tartókból áll, melyek a fémből készült (2) sarukra támaszkodnak, melyek (3) csapjukkal az (5) alaplemeznek megfelelően alakított (4) fúrataiba lazán vannak beillesztve. A (2) sarúk és az (5) alaplemez között egy vagy több gummiból vagy más hasonló anyagból készült (6) alátétkorong van elrendezve, melyek az (1) tartók számára ruganyos ágyazást képeznek. Az (1) fatartók fölső végükön (7) csavarok segélyével az U-alakú harántmetszettel bíró (8) vastartókkal vannak összekötve, melyek fölül a (9) traverza által vannak egymással összekötve, alul pedig a (10) tartógyűrűhöz vannak erősítve. A (9) traverza a (12) szíjkoronggal összekötött kétrészű (13) tok számára szolgáló (11) forgási csapot hordja, míg az említett tokban a