29545. lajstromszámú szabadalom • Villamos óra

Megjelent 1904. évi márczius hó 3-án. SZABADALMI LEÍRÁS 29545. szám. VII/c. OSZTÁLY. Villamos óra. carruthers józsef sándor mechanikus st. jamesben. Pótszabadalom a 28489 sz. szabadalomhoz. Bejelentésének napja 1903 márczius hó 11-ike. Jelen találmány tárgyát a 28489. szánni szabadalomban védett hajtószerkezettel ellátott villamos óra képezi, melynél a szerkezetnek elektromos úton való működtetése és szabályozása következtében a hajtói'úgó el van hagyva úgy, hogy az óra fölhúzásával járó kellemetlenségek is elkerültetnek, amennyiben az óra járásának időtartamát csakis az alkalmazott galvánelem, például Leclanché-elem élettartama szabja meg, mely az óra hajtására elegendő energiát képes szolgáltatni. A mellékelt rajzok a találmány tárgyát tüntetik föl, és pedig az 1. ábrán a találmánybeli óra homloknézete és alsó részének metszete, a 2. ábrán pedig az előbbire merőleges metszet látható, míg a 3—6. ábrák egyes részleteket mutatnak, még pedig a 4. és 5. ábrán nagyobb lépték szerint jajzolva. Az óra egy (b) számlappal ellátott (a) \ szekrényben foglal helyet, melyben a (c) inga szokott módon van fölfüggesztve. Ezen inga a (d) hengert vagy súlyt hordja, mely a (dl) csavar segélyével állítható be. Az inga egy (e) lágyvas fegyverzetben végződik, mely egy vagy több (f) elektromágnes mágnesterében leng, ahol ezen mágnesek (fl) lágyvasmagjai az alább leírandó módon zárt áramkör által gerjesztetnek, illetve vesztik el mágnességüket az áramkör megszakítása alkalmával. Az (a) szekrény falából két (h, hl) tartó vagy kar áll ki, melyek meghasított végükben rugalmas (h2, h3) lemezeket tartanak elszigetelve, ahol ez utóbbiak mindegyike platinából álló (h4) kontaktuscsúcsokkal van ellátva. A rugalmas (h2, h3) lemezek a (h, hl) karok hasítékaiban pontosan beállíthatók a kellő helyzetbe s abban (h5) szárnyas csavarok segélyével rögzíthetők. A (c) ingán egy föl s alá mozgatható (j) szán van elrendezve, melynek a kivánt magasságban való rögzítésére a (jl) csavar szolgál. A (j) szánra az egyik oldalon egy nyitott (j2) szelencze van erősítve, melyben egy (j3) lemez lóg (4. ábra. Ezen szerkezet rendeltetése abban áll, hogy a (j3) lemez kellő időközökben a (h3) rugóhoz ütközzék és azt ! lenyomja, úgy hogy ez utóbbi a (h2) rúgóval érintkezésbe jusson, ellenben az inga visszatérése alkalmával a (j3) lemez anélkül haladhasson el a (h3) rúgó fölött, hogy arra nyomást gyakorolna. A (h3) rugótól egy (g) sodrony valamely áramforrás, például galvánelem vagy telep egyik sarkához, a (h2) rúgótól pedig egy (gl) sodrony