29535. lajstromszámú szabadalom • Ütköző karral bíró átfektethető vágányzású sarú
— 3 — és megforgattuk, miáltal az utóbbi kulcs < fogvatartatik. Szükség esetén azon oldalon is alkalmazhatunk egy második (n') zárat (mint azt a 7. ábra pontozottan jelöli), mely oldalra a sarút átfektetjük. Ezen zárba az emeltyű ezen o1 dalra való forgatásánál az utóbbin megerősített kulcsot bedugjuk, hogy ezen kulcs körülforgatása után a zárban fogvatartott második kulcsot szabaddá tegyük és kihúzhassuk. Ily módon a mindenkor kihúzott kulcsról fölismerhetjük, hogy mily helyzetben van a zárósarú rögzítve. A 8. és 9. ábrabeli kiviteli alaknál a (d) ütköző emeltyű a vágány hosszában átfektethető, úgy hogy az emeltyű a zárósarú fölállított helyzetében utóbbi részére támasz gyanánt szolgál a neki futó kocsik ellen. A (g) hasítékvezeték az (f) forgáscsappal központosán két részben van kiképezve és az (i) záróreteszt kézzel működtethetjük. Az ütköző emeltyű fölfelé való forgatásánál a záróretesz (h) peczke először a hasíték nagy sugárral bíró részében mozog, mire a záróreteszt a zár kinyitása után kézzel fölhúzhatjuk, míg a (h) peczek a kisebb sugarú hasítékrészbe kerül és erre az iitközőemeltyűt egészen átfektethetjük. A 9. ós 10. ábrabeli kiviteli alak szintén egy a vágány hosszában átfektethető ütköző emeltyűt mutat, melynek (g) basítékvezetéke azonban az (f) forgáscsaphoz képest exczentrikusan van kiképezve, hogy a záróretesznek az ütköző emeltyű forgatásánál való eltolását az ütköző emeltyű ál- j tal végezhessük. A 13. és 13. ábrák egy módosított ki- { viteli alakot mutatnak, mely szintén a vágány hosszirányában átfektethető ütköző j emeltyűvel bír, mely azonban egykarú | emeltyű gyanánt vau kiképezve. A zárósarú billentése ezen összes esetekben az ütköző emeltyű mozgássíkjával szöget képező síkban és az emeltyű mozgásától különválasztva történik, míg a 4 -7. ábrákban rajzolt kiviteleknél az emeltyű mozgása ugyanazon síkban történik, mint a sarú mozgása és az emeltyű mozgás egy része a zárósarú mozgásával egyidejűleg megy végbe. A leírt zárósarút egy ismert szerkezetű váltózárral is összeköttetésbe hozhatjuk, ha a zárósarú-zárról lehúzott kulcs a váltózárnak is megfelel. Ily módon biztosítva van, hogy a váltó és zárósarú helyes helyzetben vannak zárva, amikor az ellenőrzésre szolgáló kulcs megőrzési helyén van. SZABADALMI IGÉNYÉK. 1. Vágány-zárósarú, jellemezve az egyik sínszálon billenthetően elrendezett sarú által, mely egy ütközőkarral van ellátva, melyek segélyével a sarú lefektethető vagy a sínre fölállítható, mi mellett az ütközőkar a sarúnak a jármű alá való behelyezését megakadályozza. 2. Az 1. igénypont szerinti vágány-zárósarú kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a zárósarúnak fölállított helyzetben való rögzítése a zárósarúnak vagy ütközőkarjának egy tetszésszerinti fixponthoz egy zár által való odacsatolása által történik, mely zár csak a zárósarú működő helyzetében zárható és melynek kulcsa csak a zár zárt helyzetében húzható ki. 3. Az 1. igénypont szerinti vágány-zárósarú kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy az ütköző emeltyű egy a sarúhoz képest mozgatható emeltyű gyanánt van kiképezve, mely a sínrúdra keresztirányban, vagy annak hosszában vagy oldalt átfektethető. 4. A 3. igénypont szerinti vágány-zárósarú kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy az ütköző emeltyű egy záróretesszel van összekötve, mely az emeltyű átfektetett helyzetében egy helytálló szegment kivágásába nyúlik be és e mellett egy zárreteszszel rögzíthető, úgy hogy a zárósarú működő helyzetében fogvatartatik, mi mellett a zárkulcs szabaddá lesz, míg a sarú minden más helyzetében a zárretesznek a visszatolva maradt záróreteszbe való bekapcsolódása meg van akadályozva, miért is a zár nem zárható és a kulcs nem húzható ki. 5. A 3. igénypont szerinti vagány-zárósarú
