29498. lajstromszámú szabadalom • Ványoló

csolódó (i) kúpkerékkel ellátott (k) csavar­orsó vau forgathatóan rászerelve. A (h) csavarorsóra az (1) csavaranya, a (k) csavar­orsóra pedig az (m) csavaranya van rá­csavarolva, melyek elforgatás ellen bizto­sítva vannak (pl. olyképen, hogy az (a, a-1) szárak felé eső oldaluk sík), úgy hogy a csavarorsók forgatásánál a csavaranyák az orsókon elmozogni kénytelenek. Az (1) csa­varanyát a (c) lemezzel az (n) rudak, az (m) csavaranyát a (b) lemezzel pedig az (o) rudak kötik össze. A (b) lemeznek végén a (p) csavar hatol át, mely egy az (a) szárra erősített (r) lemezbe be- és kicsavarolható s arra szol­gál, hogy vele a (b) lemez vége az (a) szárhoz közelíthető és távolítható legyen. Ugyanolyan czélra szolgál a (c) lemezen áthatoló és az (s) csavaranyába becsavarol­ható (t) csavar, mellyel a (c) lemez vége az (al) szárhoz közelíthető vagy attól távo­lítható. A (t) csavar azonban meglehetős hosszú, miért is czélszerű, ha az (s) csavar­anyát az (u) csapok körül forgathatóan alkalmazzuk. Ez azonban nem okvetlenül szükséges, mivel itt ép úgy, mint a (p) csavarnál a (b) lemezben a (t) csavar ré­szére is a (c) lemezben egy hosszúkás ki­vágást alkalmazunk. Végül megemlítendők még az (e) kivágá­sok mellett a (b, c) lemezeken alkalmazott beosztások, melyek a (d, dl) csiptetőknek a csizma nagyságához való könnyebb be­állítására szolgálnak. A leírt ványoló használata és működése már most a következő: A kivágott kör nagyságának megfelelően a (d, dl) csiptetőket beállítva, a bőrt ismert módon a ványolóra ráborítjuk s annak egyik szélét a (d), másik szélét pedig a (dl) csip­tetőkbe befogjuk, azután a (p és t) csavarok kicsavarolása által a (b és c) lemezek végét annyira távolítjuk az (a, al) száraktól, hogy a bőr itt meglehetősen kifeszül. Most a (g) kézikerék és az (f, i) kúpkerékpár segélyé­vel a (h és k) csavarorsókat forgásba hoz- | zuk olyképen, hogy az (1. m) csavaranyák j a 2. és 3. ábrán látható nyilak irányában j elmozognak, minek következtében azok az (n, o) rudak segélyével a (b, c) lemezeket az 1. ábrán berajzolt nyilak irányában ki­felé tolják, mi által a csíptetők közé be­fogott, az (a, al) szárakon átfektetett bőr a kellő mértékben és a kellő alakra kinyúlik. A (k) csavarorsó magasabb csavarmene­tekkel bír, miért a (h) csavarorsó, mivel a bőrnek előbbinek irányában jobban kell meg­nyúlnia, s így az (m) csavaranyának gyor­sabban kell előre haladnia, mint az (1) csavaranyának, ha azonban egyenlő magas csavarmenetű csavarorsókat akarunk hasz­nálni, akkor a kúpkerék-áttevést választjuk meg kellően. Munka közben, ha szükséges, még a (p, t) csavarokat is időközönként utána húzzuk. Természetes, hogy a leírt kiviteli alakon a találmány keretén belül változtatások léte­síthetők. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Ványoló, az által jellemezve, hogy az egyr másra merőlegesen álló két szárból álló ismeretes tartó mindegyik szárára egy-egy U-keresztmetszetű lemez van ráhúzva, melyek kétoldalt a bőr szélei­nek befogására beállítható befogó ké­szülékkel vannak ellátva, és melyek csavarok segélyével a tartó két szárától távolíthatók oly czélból. hogy ez által a hozzájuk erősített bői' a kellő mérték­ben és alakra kinyújtassék. 2. Az 1. alatt igényelt ványoló egy foga­natosítási alakja az által jellemezve, hogy az (a, al) szárakra rátolt (b), 111. (c) lemezek (n), illetve (o) rudak segé­lyével, az (1), illetve (m) csavaranyákkai vannak összekötve, mely csavaranyák a (g) kézikerékkel vagy forgattyúval for­gatható és az (f, i) kúpkerekek segélyé­vel egymással kapcsolt (h), illetve (k) csavarorsókra vannak rácsavarolva, úgy hogy a (g) forgattyúnak a kellő irány­ban való forgatása által a (b, c) lemezek összeérő végei az (a, al) száraktól el­távolíthatók, míg a (b, c) lemezek má­sik végeinek az (a, al) száraktól való elmozgatására a (p, és t) csavarok szol­gálnak. (1 rajzlap melléklettel.) *LU ( BÍ«7.vfiHTTAFSASj(G NYOMDÁJA BUDAPESTEN

Next

/
Oldalképek
Tartalom