29492. lajstromszámú szabadalom • Aprítógép

Meg-jelent 1ÍJ04. évi február lió 473-én. KIR MAGY. szabadalmi hivatal SZABADALMI LEÍRÁS 29492. szám. XII/b. OSZTÁLY. Aprítógép the olivér mill company limited gyári czég londonban. A szabadalom bejelentésének napja 1903 május hó 11-ike. A jelen találmány olyan aprító gépekre vonatkozik, melyekben az érczeket, vagy hasonló anyagokat nagy sebességgel forgó és az anyagot egy szemközt lévő fölülethez dobó verő-fejek aprítják szét. A találmánybeli újítás egy az osztályozott és megfelelően szétaprított anyagnak egy irányban való tovavezetésére és portól, valamint egyéb alkatrészektől való megszabadítására szolgáló önműködő szerkezet elrendezésében áll. mimellett a por. mely az osztályozott érez földolgozását egyébként megnehezítené, külön térbe vezettetik és igen finom por alakjában összegyűjtetik, mely azután elkülönítve leiszapolható. Az előzőkben általános tulajdonságaival jellemzett gép egy, a mellékelt rajzon kiviteli példa gyanánt, függélyes metszetben bemutatott iizemberendezésben van föltüntetve. A következőkben a találmány tárgyát berendezése és működése tekintetében közelebbről ismertetjük: Az aprító gép (a) tokjának fölső része, amint azt a rajz mutatja, egy az anyag mozgási irányával szemközt lévő ütköző fölületet alkot, melyre a (tl) verő-fejek az érczet dobják. Ezen ütköző fölület egy kicserélhetően elrendezett (h) ütköző lappal van- fölszerelve, melynek legmélyebb pontja úgy van elrendezve, hogy az aprított érez szabadon keresztül juthat egy rácsos (g2) rostélyra. E rostély a nagyobb méretű érczdarabokat fölfogja és azokat egy mögötte elrendezett (k) szitára vezeti. A (k) szita a hozzá ütődő érezdarabokhatása alatt, alkalmas szerkezetek közvetítésével, rázó mozgásba hozható. A durvább érezdarabok a (g2) rostélyhoz iitődésük után visszahullnak a forgó (tl) verő-fejekre, míg a finom szemcséjű anyag a porrészekkel együtt a (k) szitára hull. A (k) szita a (ki) csapok körül pontosan ki van egyensúlyozva. E csapok a szita súlypontján keresztül menő tengelyben vannak elrendezve, mimellett a szitára dobott érez a tok különleges alakja folytán ennek fölső részében helyezkedik el. A (k) szita fölső része az alatta elrendezett (k2) rugókra támaszkodik, melyek a szitát az ütés hatása alatt lengő mozgásba hozni igyekeznek. Ezen önműködő lengést szükség esetén egy (k3) excentertárcsa és a (p) főtengelyről hajtott közvetítő alkatrészek segélyével fokozni lehet. Az anyag ama része, mely a (k) szitán nem hull keresztül, ezáltal gyorsan különválasztatik és súlyánál fogva visszahúll a (tl) verőfejekre, míg a (k) szitán keresztül húlló finom osztályozott anyag lehull és a tok