29455. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gliczerinnek a lepárlási hulladékokból vagy más, gliczerint tartalmazó anyagokból való kivonására és tisztítására
osmosisnál használt lehetőleg magasfokú (86°-os) alkohol tartálya, (N) az osmosisra használt készülékek, melyek szerkezete a czukorgyárakban használt ilynemű készülékével egyezik meg és melyekben a hulladék az alkohollal ellenáramban mozog. Ha a viszonyokat és a folyadékok sűrűségét helyesen választjuk meg, a kifolyó alkolos gliczerin-oldat alig van némileg festve. A kifolyó alkoholos gliczerin-oldatot -melynek sűrűsége a gliczerintartalomról ad fölvilágosítást — a (P) lepárló oszlopba vezetjük, melyet oly czélból, hogy a gliczerin föl ne higíttassék, a (C) csőkígyó vagy nyaláb útján fűtünk. Ha azt akarjuk, hogy az alkoholos gliczerin-oldatból azonnal sok gliczerint tartalmazó folyadék maradjon hátra, csakis az szükséges, hogy a (P) oszlopot a rajzon ábrázolt kettős hatású fűtéssel lássuk el. A (C) fűtőberendezést elhagyó gliczerin a (D) tartályba folyik, melyből azt az (E) szivattyú a friss gőzzel fűtött (F) csöves fűtőtestbe szivattyúzza. Eme fűtőtestben egy-két légköri nyomás alatt álló gőzök képződnek, melyek azután a (C) fűtőtestet fűtik. A (P) oszlop fölött elhelyezett sűrítő testekben igen magas fokú alkoholt csapunk le, mely azután az (M) tartályba folyik. A gliczerin az (F) fűtőtestből a (G) tartályba jut, honnan azt még forró állapotban vezetjük a (Q) csontszén szűrőkre. Lehetne a gliczerint kémiai úton is, pld. kénhydrogén alkalmazásával, vagy megsavanyítort, esetleg bisulfltot tartalmazó közegben zinkpor használatával, suliitokkal, mangándioxyddal, kénessavval stb. tisztítani és fehéríteni. Lehet továbbá az osmosisnál oly alkoholt is használni, melyben kénessavanhydrid van oldva. A gliczerint szabad levegőn 28° Bé sűrűségig besűrítjük és azután a gliczerintartályokba vezetjük. A lepárlási hulladék az osmosisnál kevés alkoholt vett föl, melyet lepárlás útján Űzhetünk ki. Erre a czélra magas hőmérséklettel üzemben tartott és az (I) fűtőtestből fűtött (H) oszlopot használunk, hogy az al| kohol elég konczentrált állapotban legyen leválasztható. Az üzem megfelelő vezetéí sével azonban ezt az alkoholmennyiséget annyira kisebbíthetjük, hogy a lepárlásától eltekinthetünk. Az alkoholtól elválasztott lepárlási hulladékok az (U) elégető kemenczébe jutnak, mely folytonos üzemű. A kemenczébe jutó hulladék meggyulad és ezután tüzvonók segélyével a (V) térbe tolható, hol hamúvá ég el. Az (X) rostély csakis arra szolgál, hogy a kemenczét üzembe hozhassuk, ezután a tüzet csupán hulladékokkal tápláljuk és minthogy ezek hőfejtő képessége igen vagy. a hulladékokat arra is használhatjuk, hogy azok elégetésével a megfelelő szerkezetű (V) gőzkazánban gőzt fejleszszünk. Ezenközbe az égéstermékek mintegy 250—300°-ig lehűlnek és ily állapotban jutnak a kokszszal telt (W) toronyba, melynek töltését a (Z) tartályban levő, némileg fölhigított kénsav nedvesíti. Ekkor ammoniumsulfát képződik, mely a torony alsó részén nagy mennyiségben kristályosodik ki és melyet innen könnyen is lehet távolítani. A föntebb nagy vonásokban leirt eljárás sokféle módosítást szenvedhet. így elmaradhat az (I) fűtőtestet elhagyó mintegy 48° Bé sűrűségű hulladékanyag elegetése, mert ez lehűlésénél megszilárdul, amikor porrá törhető és jó trágya készítése czéljából phosphátokkal vagy superphátokkal keverhető. Láthatjuk a föntebbiekből, hogy eljárásunk szerint a gliczerin lepárlása fölösleges, tehát elmarad egy oly művelet, mely légürestér és 300°-ig túlhevített vízgőz alkalmazását követeli meg és ezért igen költséges. Ettől eltekintve, lepárlási hulladékok földolgozásánál a magas hőmérséklet annyiban is hátrányos, hogy az a hulladékok elbomlását és kiállhatlan szagú kozmásolajszerű termények képződését okozza és a gliczerinnek szagot adva, azt majdnem értékesíthetlenné teszi. Ezt a hátrányt az osmósis alkalmazásával kiküszöböltük. Ugyanezt az eljárást alkalmazhatjuk gliczerint tartalmazó anyalugok földolgozásánál is, így pld. stearin- és szappangyárak
