29451. lajstromszámú szabadalom • Javítások varrógépekhez való forgó fonaladagolókon

két lap között egy a fonal visszatartására szolgáló (18) emeltyű van elhelyezve. Ezen (18) emeltyűt egy orr hozza mozgásba és arra szolgál, hogy a fonalburok belső meglazulását megakadályozza mindaddig, míg az öltés teljesen meg nem húzatott. A (15) adogató kar külső részén egy előre nyúló (17) orral bír, a mely egy védőburok gyanánt szolgáló üreges (20) gyűrű belsejében forog. Ezen védőgyűrű alsó (3) nyúlvány a (13) homloklaphoz van erősítve. A (20) védőgyűrűt természetesen a (12) függélyes karhoz is lehetne megfelelő mó don erősíteni. Az üreges (20) védőgyűrű a forgó adogatókar külső végének elfödésére szolgál, hogy a varrógépet kezelő egyén kezét sérüléstől megóvja és egyszersmind varrás alatt a fonalak a karról való lecsúszását megakadályozza. Ezen utóbbi czél elérésére különben elégséges volna, ha a védőburok csak szegmentszerűen volna kiképezve és az adogatókar külső végét csak annak legmélyebb pozicziójában fogná körül. De a varrógépet kezelő személy biztonsága szempontjából ajánlatosabb, ha a védőburok teljes gyűrű alakban van kiképezve, a mely az adogatókar külső végét körülfogja. Az adogatókar akkor van közvetlen a forgási tengely alatt, ha a fonal teljesen meglazult és a hurok a hajó fölött útját megkezdi, vagyis mikor a fonal meghúzásának stádiuma kezdődik. Az adogatókar másrészt akkor van a forgási tengely mellett vagy fölött, mikor az öltés teljesen meghúzatott és a fonal a lazulási stádium elején a fonalat visszatartó (18) emeltyű külső részén lévő kiálló csúcstól eltávolíttatok. A lazulási stádium első része alatt a hurok az adogatókar ferde (4) fölületén lecsúszik és érintkezésbe jön a kar közepén lévő kiszökellő (16) csúccsal, a mely a fonalat a vetélés vagy lazulás tartama alatt visszatartja. Ezen (16) csúcs azután körülbelül ugyanazon sebességgel halad lefelé, mint az ugyancsak lefelé mozgó tü úgy, hogy a fonal a tűvel együtt haladhat mindaddig, míg utóbbi legmélyebb pontját elérte. Mihelyt a tű újra fölfelé mozog és a hajó a hurkot magával viszi, a hurok az említett csúcstól fölszabadul és a hajónak azonnal kellő mennyiségű laza fonalat szolgáltat olykép, hogy a tűfonalat a vetélő fonal körül viszi, melyet egy állandó fonalház vagy hajó szolgáltat. Miután az adogatókar tovább forog a teljes lazulási poziczióig, a fonal is lecsúszik a (2) párkányról és tovább halad lefelé és kifelé a most már megfordított helyzetben lévő adogatókaron. Az adogatókar külső vége megemelkedve magával viszi a fonalat, hogy az öltésmeghúzási proczesszust befejezze. A (13) homloklappal egy darabból vagy ahhoz erősítve egy a fonalnak elszakadás esetén való kiszabadítására szolgáló (21) készülék van elrendezve, a mely egy szegment- vagy félköralakú bordából áll. E borda a forgó adogatókarnak a vetélő vagy a fonal lazulási oldala felé eső oldalán van alkalmazva. Ezen kiszabadító készülék fölső végének mellső része, melyhez az adogatókar leghamarabb közeledik, egy (22) csúcscsal van ellátva, a melyen az adogatókar és a varrandó szövet közötti részben elszakadt fonal megakad a nélkül, hogy további zavart idézne elő. A forgó adogatókar az elszakadt fonalat az említett szegment körül csavarja és így azt azonnal lehúzza az adogatókarról, úgy hogy a fonal és az adogatókar közötti érintkezés a szakadásnál megszűnik és az utóbbi fonalszakadás esetén is tovább folytathatja forgását. A jelen találmánynál alkalmazott szegmentalakú kiszabadító készülék a foualnak a (23) feszítő készüléktől a tűig terjedő rendes pályájától teljesen oldalt van elrendezve, úgy hogy a gép rendes működésénél a fonal kiszabadító készülékkel nem jön érintkezésbe. De mihelyt a fonal elszakad és vége meglazul, a készüléken lévő (22) csúcs a fonalvéget az adogatókar további körülforgása folytán megfogja és azt a további forgásnál fölcsavarja. Ezen proczesszus a 2. ábrán van föltüntetve. Itt a fonal a (21) kiszabadító készülék (22) csúcsa mögül jön az adogatókar pontozott állásához, innen a ezentrifugális erő hatása folytán kifelé mo-