29401. lajstromszámú szabadalom • Csavarvágó szerszám

- 2 — a csavar végére föltéve leforgattatik. az egymást fölfelé követő fogak mind mélyebben vágnak be a csavarba, mely ezen egy leforgatás által, teljesen készen, kifogástalanul megvágatik; sokkal kisebb munkaerővel, mint az eddigi szerszámokkal, mely utóbbiaknál a fogak élei kis mértékben vágnak, inkább összenyomják és koptatják a csavarmenetet. Az új szerszámnál a csavart megkenni, azután takarítani sem kell, épen oly kevéssé, mint az esztergált tárgyakat. Az aczélok sugárirányú mozgása csak arra szükséges, hogy egy-egy csavar megvágása után ne kelljen a szerszámot visszaforgatni, hanem az aczélokat széthúzva egyszerűen le lehessen emelni. Új csavar vágása előtt az aczélok összecsukandók; ez egy kézmozdulattal történik tökéletesen a kellő állásnak megfelelően, minden próbálás vagy mérés nélkül. E czélra szolgál egy (e) korong (lásd I., VII. és VIII. ábra), három a vágóaczélok megfelelő mélyedéseibe lenyúló (f) bordával. Ez a korong a szerszámnak megfelelő körrovásában könnyen fordítható, mi által az (f) bordák az aczélokat egyszerre és egyenlően mozgatják, és pedig az I. ábrabeli nyíl irányában fordítva befelé, ellenkező értelemben fordítva kifelé. A VIII. ábrán a baloldalon egyik aczél csukott, a jobb oldalon egyik nyitott állásban vau föltúntetve. (A csavarmenet úgy, mintha a szükségtelen része nem volna eltávolítva.) A korongnak fordítására (az aczélok csukott és nyitott állásának megfelelő határok közt) szolgál egy fölfelé álló (g) kar (lásd 1., IX. és X. ábra). A (g) kar a tödő nyílásán át van dugva. A (g) kar és evvel a korong fordíthatásának határául az aczélok nyitásának irányában a födőn alkalmazott nyílásnak megfelelő vége; a zárásnak megfelelő irányban a beállítható (i) csavar szolgál. Ezen (i) csavar segélyével az aczélok a vágandó csavar vastagságához képest beállíthatók és az aczélok kopása által idővel előálló változás kiküszöbölhető. Egy (j) rúgó (lásd IX. ábra) egyik vége a csukott, a másik a nyitott állásban a (g) karra ferdén nyomúl, ez által az (e) korongot a kellő állásban megtartja. Ezt a rúgót a VIII. és IX. ábrabeli (k) gombok közé egyszerűen be lehet akasztani. A födő megerősítésére szolgál az I., VII. és IX. ábrabeli három (1) csavar. Az (m) fogantyúk (lásd I. és VII. ábra) a szükséges forgató erő csekély volta miatt az eddig használt csavarmetsző szerszámok fogantyúinál jóval rövidebbre készíthetők. Egy-egy vezető mélyedésben csúszó vágóaczél, beillesztésének megkönnyítése végett, fölső oldalán kissé szélesebb az alsónál (lásd IV., VII. és XI. ábra). Hogy a födőlemez és a vágóaczélok tokjának egymáshoz való helyzete kopás általi tágulás vagy az aczéloknak más kaliberűekkel való kicserélés esetére szabályozható legyen, az (n) beállító csavarok (lásd VII. és IX. ábra) alkalmaztatnak. Megfelelő méretezések esetén ezen csavarok el is maradhatnak. A födőt leszorító I., IV. és IX. ábrabeli (1) és a beállító (n) csavarok a födőnek csak a magassági állását szabályozzák, de némi oldalirányú eltérést megengednek; ennek elkerülése végett a szerszám tokján (o) vezetékek alkalmaztatnak (lásd I., IX. és XI. ábra), melyek a (h) födél helyzetét pontosan megszabják. A találmány további tárgyát a csavaranyák vágására szolgáló orsó képezi. Az eddigi orsók hatása szintúgy csak kis részben tulajdonképeni vágásból, nagyobb részben pedig összenyomás és koptatásból áll. A találmány tárgyát képező, csupán vágva ható csavarorsó a XII. ábrán van alaprajzban föltüntetve. A pontozott körök a megvágandó anyacsavar menetének külső és belső kerületeit, a többi pontozott vonalak a csavarorsó eltávolítandó részeit, (r) a vágóéleket jelöli. Ezen vágóélek nem feküsznek az orsó alkotó irányában, hanem egymás alatt el vannak tolva. Ezen fölül az orsó nem hengeres, hanem kónikus, oly czélból, hogy a vágás menete közben az alsó élek csak kevéssé vágjanak az anyagba, míg az utolsó él a csavarmenetet teljesen készre és tisztára vágja. Ezen csavarorsó alakjának megvilágosí-