29359. lajstromszámú szabadalom • Gyorsíró gép

3 -Mellékesen megjegyzendő, hogy a (2) ; nyomókalapácsnak valamivel magasabb ütköző fölülettel kell bírnia, mint a közönséges Hammond-gépnél, melynél az összes betűk ugyanazon sormagasságban nyomatnak a papírra. Mivel a Pittsburg-féle írógép általában épp oly ismeretes, mint a Hamtnond-gép, elegendő lesz a Pittsburg-gépnek csak új alkatrészeit s szerkezetének némely különlegességét tárgyalni. Azon részek, melyek a 3. ábrán ugyanazon számmal vannak jelölve, mint a 2. ábrán voltak, ugyanazon jelentéssel is bírnak, mint ott bírtak. Ennélfogva az (5) billentyű lenyomása alkalmával itt is (3. ábra) egy (10) kis betű fog lenyomtattatni. Ha egy (11) nagy betűtakarunk leírni, akkor a Pittsburg-rendszernek egész betűkosarát kissé föl kell emelni és lesiilyeszteni, ami a következő módon történik : A betűkosarat tartó keret az ismeretes Pittsburg-gépnél a szilárd helyzetű (24) tengely körül leng. A szintén helytálló (6) csap körül a (7—26) és (12 — 13) emelők lengnek. A billentyűkosár, saját súlyánál fogva, (27) hátsó végével egy (28) ékre nehezedik, mely az emelő (26) vége és a kosár (27) vége köré nyomódik. Ha tehát a nagy betűknek megfelelő (7) billentyűt nyomjuk le, akkor az emelő (26) vége fölemelkedik és a kosár (27) végét annyira fölemeli. hogy a (29) betűkarnak a papírhoz való ütközése alkalmával nem a (10) kisbetű, hanem a (II) nagy betű fog a papírhenger (30) részére lenyomódni. A Pittsburggép szerkezete eddig ismeretes. Hogy a (10) kis betűk és a (11) nagy betűk itt is le legyenek nyomtathatók, úgy a sor alatt, mint a sor fölött, a (28) ék beállíthatóan vau elrendezve, úgy hogy az emelő (26) végének egyenlő emelkedése mellett a kosár (27) végének emelkedése változó lesz. A (28) ék beállítására a háromkarú (12. 13, 14) emelő szolgál. Az ék a 3. ábrán baloldali legszélső helyzetét foglalja el, melyben tehát a betű (az «i» hangzó jelképezése czéljából) a sor fölött találja a papirost. Az ék a (15) billentyű lenyomása által hozatik ezen helyzetbe, ellenben ha a (16) billentyűt nyomjuk le, akkor a (6) csap körül lengő (12) emelőkar fog fölemelkedni és a (14) kar a (28) éket jobboldali szélső helyzetébe húzza vissza. A (10), illetve (ll) betii tehát ,'az «u» hangzó jelképezése czéljából) most a sor alatt fog a papírlaphoz ütközni. A (12, 13, 14) emelő és a (28) ék akkor foglalja el középhelyzetét, ha a (15, 16) billentyűk egyike sincs lenyomva. A 2. ábránál megjegyeztük, hogy a (2) nyomókalapács hatásos fölületének nagyobb magassággal kell bírnia, mint a rendes Hammond-gépnél. Ennek megfelelően mindazon írógépeknél, melyeknél a betűk egy úgynevezett papírhengerre nyomatnak le (3. ábra), az írógépeknél ismeretes hengernek a 3. és 4. ábrán föltüntetett sokszögű keresztmetszettel teli bírnia, ha csak nem akarunk túlságos nagy átmérőjű hengert alkalmazni. Ha a papírhenger keresztmetszete kör volna, akkor a betűk nem volnának egyenletesen és teljesen lenyomtathatok a sor fölött és a sor alatt. A 4. ábra oly írógépet mutat, melynél a betűkarok alulról ütköznek a papírhoz, mint a Yost- és Jewett-féle gépeknél történik. Hogy a betű a sor fölött vagy alatt is lenyomtatható legyen, a (30) papírhengert tartó (34) kocsinak kissé hátra, illetve előre mozdíthatónak kell lennie, ami a következő módon érhető el: A helytálló (6) csap körül egy háromkarú (31, 37) emelő leng, melyet a (32) billentyűkarral egy (33) csatlórúd köt össze. A (34) kocsi a (36) rúd segélyével a (37) kar (35) végpontjával van csuklósan összekötve. A (32) és (40) billentyűkarok a helytálló (41), illetve (42) csapok körül lengnek. A (40) kar arra szolgál, hogy a (20) betűkalapács a (44) közbenső tag közvetítésével a (30) papírhengerrel legyen érintkezésbe hozható. Ha a (38) billentyűt lenyomjuk, a (34) kocsi kissé előre mozdul s ha egyidejűleg az (5) billentyűt is lenyomjuk, akkor a (10) betű a (40, 44, 29) részek közvetítésével a sor alatt fog a papírra nyomódni. Ha az (5) és (39) billentyűket nyomjuk le egyidejűleg, akkor a kocsi a (32, 33, 37, 36) közbenső tagok közvetítésével hátra mozdul