29351. lajstromszámú szabadalom • Fűtési czélokra és izzófény előállítására szolgáló kéklángzó

gatható kanóczcső viszonylagos helyzetének megváltoztatása, azonban a gyáros által előnyösnek fölismert viszonyokat bármikor újból létesítheti, a nélkül, hogy fölösleges próbálgatásokat kell.ne végezni?,t;hátminden kísérletezés fölösleges. A lángzó kezelése a következő módon történik: Először meggyújtjuk a lángot, azután pedig a kanóczcsövet leeresztjük, míg a 2. ábrán látható helyzet nem létesül. Ha az ekkor szolgáltatott fény vagy hő kielégítő, további beállítás fölösleges, ha azonban ez az eset a használt petróleum minősége vagy más ok miatt nem forog fönn, az a és (o) érték viszonya akként módosítható, hogy a lámpa — különösen fölmelegült állapotban — a legkedvezőbben égjen. Ha már most a legkedvezőbb beállításon túlmentünk, a visszacsa várás által mindig nehézség nélkül juthatnak vissza a 2. ábrán látható helyzetbe, úgy hogy a szabványos helyzetbe való visszatérés semmiféle próbálgatást nem igényel. A leírt berendezés egy más kiviteli alakja a 4., 5. és 6. ábrán látható, nevezetesen a 4. ábrán a lángzó főrészei a lángot kioltó állásban, az, 5. ábrán a szabványos égő állásban és a 6. ábrán a beállítás által módosított égő állásban látható. A belső (d) kanóczcső ennél a kiviteli alaknál ellentétes mozgást végez a szabványos beállításnak megfelelő helyzetben, illetve eme helyzet környezetében a (k) lángterelővel, úgy hogy a (d) belső kanóczcső lefelé mozgásának a (k) lángterelő fölfelé mozgása felel meg, ez a két mozgás pedig itt is a lángzó hatásfokának javítása czél- ' jából szükséges. A jelzett részeknek csakis a szabványos helyzetben, illetve ennek környezetében kell ellentétes mozgást végezniök, bár semmi sem gátolja meg, hogy az ellentétes mozgás már eme helyzet előtt megkezdődjék és ezen túl folytatódjék. Itt is fontos az, hogy mindkét mozgás megindítása ugyanazon tag segélyével történjék, mert ily módon biztosíthatjuk azo- < kat az előnyöket, melyek az első elrendezés segélyével biztosíthatók. A kezelési mód a következő: A lángterelő legmagasabb állásánál a (d) belső kanóczcső legmélyebb állásánál (lásd a 6. ábrát) a lámpát meg lehet gyújtani. Oly módon, hogy (ugyanazon szerkezet segélyével) a (d) kanóczcsövet fölemeljük, és a (k) lángterelőt leeresztjük, a viszonyokat akként változtathatjuk, hogy az 5. ábrán látható helyzet létesüljön, a világító láng pedig az erélyes lefolyás következtében, melyet a gázok a lángterelő és kanócz között az a keresztmetszetnél szenvednek, biztosan átalakuljon kéklánggá. Ha már most ily módon elég kedvező üzemviszonyok létesültek, a lángot az által nagyobbíthatjuk, hogy a belső (d) kanóczcső lecsavarásával a szabad kanóczfölületet nagyobbítjuk, egyúttal pedig az a keresztmetszetnél föllépő lefojtást kisebbítjük, minthogy a belső kanóczcső lefelé mozgásánál a lángterelő emelkedik. Ha azonban a kékláng egyszer már létesült, a lefojtás kisebbedése sem idézheti elő azt, hogy a kékláng világító lánggá alakuljon át, míg ha a lefojtást nem nagyobbítottuk volna egy bizonyos időre, a lámpa eme kisebb lefojtásnál világító lánggal égne. Ezért a legkedvezőbb hatásfokot biztosító állást akként módosítjuk, hogy a hatásfok kisebbedése mellett a világító láng kéklánggá változzék és csak ennek megtörténte után létesítjük újból a legkedvezőbb hatásfokot biztosító állást. Eme lehetőség a lámpa hatásfokának (gázizzólángzónál a fényhatás) nagyobbítását engedi meg az eddig ismert lámpák hatásfokához viszonyítva, mely lámpánál a kanócz szabad fölületének nagyobbítása és a lefojtásnak kisebbítése lehetetlen. Egyébként biztosítjuk mindazokat az előnyöket, melyek az első kiviteli alaknál elérhetők. Fölemlítendő, hogy a belső lángzó cső és a lángterelő tetszőleges módon kapcsolható egymással. A rajzokon példaképen egy (cl c2 c3) fogaskerékáttevés van áb-1 rázolva, de lehetne emelő karokat vagy más