29346. lajstromszámú szabadalom • Fölbilenthető fenék komlóaszalók számára

Á berendezést a mellékelt rajzok tüntetik föl, melyeken az 1. ábra két egymás fölött elrendezett aszaló fenék keresztmetszete az aszalásnál elfoglalt helyzetben, a 2. ábra az aszalófenék föliilnézetej a 3. ábra az 1. ábra (x—x) vonala szerinti metszet, a 4. ábra a tengely ágy részletrajza a 3. ábra (y—y) vonala szerinti metszetben. Az aszalófenék vízszintes átlyukgatott vagy fonott (5—6) táblákból áll, melyek páronként egy-egy pontosan vagy megközelítőleg közepükön elrendezett (1) tengelyre vannak szimmetrikusan erősítve (1. és 2. ábra), úgy hogy az (1) tengellyel együtt az 1. ábrán teljes vonallal rajzolt vízszintes helyzetből a szakadozott vonallal rajzolt rézsútos helyzetbe billenthetők. A tengelyeknek az (5, 51

, 6) fenéktáblák két oldalán túlérő végei csapokkal vannak ellátva, melyek alkalmas csapágyakba helyeztetnek. A billenő feneket egy (17, 18, 19) tartó hordja (1. és 3. ábra), mely két végénél fogva a falazásba van szilárdan ágyazva. Ezen tartón fönn egy (20) U-vas nyugszik (3. és 4. ábra), melynek szárai fölfelé néznek s ez utóbbiakban az (1) tengely átmérőjének megfelelő szélességű, alúl félköralakú, mély bevágosok vannak kiképezve, melyekbe az (1) tengelyek fölülről helyeztetnek s azokban foroghatnak. Ezen egyszerű csapágy fölülről egy egyszerű (21) bádoglappal födetik le, mely fölött a (22) támaszokon egy (23) bádogtető van elrendezve, mely az átlyukgatott (5. 51

) aszalófenekek közötti holt teret rézsútos falaival átfödi, hogy ott ne maradhasson komló fekve, mely az aszaló hatásnak nem volna kitéve. Az (5. 6) fenéktáblák mindegyikére egyegy (25, 251

) illetve (26, 26l

) támasz van alúl erősítve, mely pontosan vagy megközelítőleg derékszögű háromszög alakjával bír, ahol ezen háromszögek egyik befogójuknál fogva erősíttetnek a fenéktáblákhoz. A háromszögeknek a táblák vízszintes helyzetében alul fekvő (7) illetve (8) csúcsai nem esnek az (1, 2) forgástengelye a alá s egy-egy vízszintes (15) illetve (1(5) vonórúd segélyével vannak egymással összekötve. A vonórudak akkor vannak a legmagasabb helyzetben, ha a fenéktáblák mindnyájan vízszintes helyzetet foglalnak el, vagy ha mindnyájan nyitva vannak. (1. ábra.) A vonórudak akkor vannak a legmagasabb helyzetben, ha a fenéktáblák mindnyájan vízszintes helyzetet foglalnak el, vagy ha mindnyájan nyitva vannak. (1. ábra.) A vonórudak a (29, 30) lyukaiba tolható (27, 28) szögek segélyével, vagy más alkalmas módon rögzíthetők a kivánt helyzetben. A komlóval megrakott fenéktáblák ennélfogva könnyen fölbillenthetők s a megaszalt komló a lejtős lapról magától leesik. Ez még azáltal is elősegíthető, hogy a (15) illetve (16) vonórudat (9) illetve (10) fogantyújánál fogva néhányszor ide-oda rángatjuk. A fölbillentett táblák legmélyebbre kerülő élei párkányokkal vagy (31, 32) szögvasakkal vannak ellátva, melyeken a lecsúszó komló kissé fennakad, úgy hogy a fölső komlóréteg ezen párkányon valamivel korábban csúszik át s az. alsó réteg csak ezután, erősebb meghúzásra hull szintén le, minek következtében a nem egyenletesen száradt rétegek jobban összekeverednek. A fenéktáblák között vízszintes helyzetben egészen kicsiny hézagok maradnak, úgy hogy ezeken keresztül nem szállhat fölfelé nagyobb mennyiségű levegő. Hogy az aszalótábláknál az anyag lesöprése czéljából való fölbillentése alkalmával az aszalandó anyag a falfelőli oldalaknál föl ne halmozódjék, a falak mellett a billenési oldalak felé eső s a billenő táblák félszélességével egyenlő széles tereket helytálló, (13, 14) rézsútos falakkal födjük el. Ezen berendezésnél a fölbillentés alkalmával nyílást képező területek egyenlő nagyok. Magától értetődik, hogy az alsó aszaló fenéknél a helytálló rézsútos falnak az átellenes oldalon kell feküdnie s a háromszögalakú tartóknak is az átellenes oldal felé kell billeniök, ha azt akarjuk, hogy az anyag fölhalmozódása egyenletes legyen. A berendezés könnyen fölállítható és