29288. lajstromszámú szabadalom • Időző gyújtó tüzérlövedékekhez

az (eí) váll, melynek az (e) tengelyre me­rőleges síktól kissé eltérő lejtése van, a (b) rúgó tömör része alá nyúl, és a rúgót a (c) laptól távol tartja, míg a 4. ábra­beli helyzetben a rúgó a (c) lapra lecsapó­dik. Az (e) tengelynek a (d) lap fölé nyúló vége a (g) záró kilincset hordja (3. ábra), melynek fölfelé nyúló (gl) vége azon eset­ben, ha a gyújtórúgó megfeszítve van, az (i) záró gyűrűn kívül fekszik; ez a gyűrű (1) kimetszéssel bír és az óramű (m) kere­kének (4. ábra) (n) tengelyére szerelt (s) állító korongnak lefelé nyúló karimája ál­tal képeztetik. Az (s) állító korongot az (n) tengelyen el lehet ugyan forgatni, azon­ban a kettő között annyi a súrlódás, hogy a tengely forgásakor az (s) korong vele együtt forog. Az (e) tengely a 3. ábrabeli (k) nyíl irá­nyában csak akkor foroghat el, ha a záró­gyűrűnek (1) kimetszése a (g) záró emelő­nek fölfelé nyúló (gl) végével szembe ke­rül és (g) emelőt az (f) rúgó elforgatja; ekkor a gyújtó rúgó az (e) zárótengelynek megfelelő elfordulása után az (el) vállról lecsapódik. Az (e) zárótengelynek alsó vé­konyabb (e5) forgáscsapja az (e3) lemez­rúgón nyugszik (1. ábra), ez az elrendezés azért van, mert az (e) tengely (el) válla a tengelyre merőleges síktól kissé eltérő lejtéssel bír és ennélfogva a (b) rúgó az (e) tengelyre oldalnyomást is fejt ki, mely lövéskor az (e) tengely csapjainak elhajlí­tását eredményezhetné. így azonban lövés­kor az (e3) rúgó annyira enged, hogy a záró tengely vastagabb része fekszik föl a (c) lapra, és így nincs meg a lehetősége annak, hogy az (e5) forgáscsap elhajolhas­sék. Az (i) zárógyűrat alkotó (s) korongnak forgatása a (c) lapon lévő (v) tokban (1. és 4. ábra) elhelyezett óramű segélyével történik; ez az óramű az (m m4 m5 m6) és (q) kerekekből áll, melyek közül az első (m) kerék az (n) tengelyre van ékelve és (q) a gátlókerék. Ez az utóbbi az óramű já­rásakor az (r) billegőnek (6. ábra) (rl) peczkeibe kapaszkodik, mely billegő a (c) lapban ágyazott (p) tengely körül lengő mozgásokat végezhet és a (p) tengelyére erősített (r4) rúgó befolyása alattáll. Ezeíi rúgó szabad vége a (v) tokon megerősí­tett (r5) peczkek között játszik. A billegő az óramű kerékfogainak viszonyszámai sze­rint másodperczenként 60—3C0 lengést vé­gezhet. A billegőnek két csavarmenetek­kel ellátott karja van, melyek mindegyike az (r2) szabályozó súlyt hordja. (4. ábra). Az óramű hajtására az (m2) órarúgó szolgál (1. ábra), mely egyik végével a (d) lapon forgatható (ml) rúgóházhoz, a másik vé­gével az (n) tengelyhez van megerősítve. Az (ml) rúgóháznak egyirányú forgatása ál­tal az (m2) órarúgót megfeszítjük, míg an­nak visszaforgatását egy rúgós, a rúgóház szélének fogaiba kapaszkodó (m3) záróki­lincs akadályozza meg. Oly czélból, hogy az ágyú elsütésekor előálló lökés folytán sérülések be ne kö­vetkezhessenek, a (p) billegő tengelyt ép úgy, mint az (e) tengelyt, alul az (r6) rúgó támogatja. Lökés alkalmával a rúgó en­ged. A billegőnek kissé rúgós karjai az ágyú elsütésekor lefelé hajolnak, és a (c) lapra feküsznek, míg az utóbbinak (r3) peczkei (4. ábra), melyek fölött a billegő karjai közönségesen szabadon ellenghetnek, ezeket lövéskor a hirtelen elforgás ellen biztosítják. Az óraműnek az elsütés pillanatában való megindítására, de annak lökések által elő­idézhető véletlen megindítás ellen való biz­tosítására a következő szerkezet szolgál: az óramű (m) kerekének (n) tengelyére közvetlenül a (d) lap alatt (w) kar van szerelve, mely a (wl) emelőnek kimetszé­sébe nyúl (8. ábra). Ez az emelő a (d) lap­nak alsó fölületén (w2) csapon foroghat, és (w3) rúgó által, mely egy fix peczekre fekszik, a 8. ábrabeli helyzetben tartatik. így ez az emelő a kimetszésén keresztül­vezetett (e) zárótengely helyzetét is bizto­sítja, a mennyiben az, e tengelybe befog­lalt (e4) peczek az emelő kimetszésében ki­képezett (w4) vállra fekszik, minek követ­keztében a (g) záróemelőnek (gl) kiugrása közönségesen nem támaszkodik az (i) záró­gyűrűre, hanem csak akkor, ha a (w4)

Next

/
Oldalképek
Tartalom