29214. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vonatok elektromos világítására

szükségessé. Ezen bajok rendesen az egyes elemek elváltozásai vagy hibái folytán lépnek föl. Vonatokon az esélyek még sokkal rosszabbak és az összes battériák működését megakadályozzák. A soros kapcsolású rendszernél ezen bajoktól nem kell tartani, a mi még a battériák átlagos élettartamát is növeli. Ezen főelőnyökön kívül a rendszer egyszerűségéből eredő következő előnyöket említhetjük föl: Az egyes kocsikban alkalmazott szabályozó szerkezetek a minimumra vannak korlátozva és igen egyszerű szerkezetűek. A vezetékek minden kocsiban egyenlő keresztmetszetűek. A kocsik kapcsolásánál nem kell különös gondot fordítani arra, hogy a pólusok elcserélését elkerüljük. Az ellenállásokban keletkező veszteségek minimálisak. A szállított energia ellenőrzésére csupán a generátor fordulatszámát kell számlálni; miután az áram erőssége állandó, az energia arányos a fordulatszámmal. A találmány tárgyának néhány példaképem foganatosítási alakja a mellékelt rajz 1., 2. és 3. ábrájában van szkématikusan föltüntetve, melyeken (a) jelöli a lokomotivokat, a melyeken a (b) áramfejlesztő csoport van elrendezve. Az ábrákon két-két (c c) kocsi van föltüntetve. Az áramfejlesztő csoport áll egy tetszőleges (m) motorból, mely állandó nyomású közeggel vagy explózióval működik, sebességszabályozóval nincs ellátva és állandó admisszióval jár; ezen motorral közvetlenül van kapcsolva a generátor, például a (d) egyenáramú series dinamó, a melyből az (e) fővezetékek vonulnak a vonaton végig, az egyes kocsik végein alkalmazott (f g) kapcsolások közvetítésével. A kapcsolások úgy vannak váltakozva elrendezve, hogy a két kocsinak tetszőleges viszonylagos helyzete mellett mindig egy (f) dugasz egy (g) hüvellyel áll szembe. A kocsi belső berendezése a (h) akkumulátorbattériából áll, mely az (e e) főáramkörbe sorosan van bekapcsolva, továbbá az (1) lámpákat tápláló vezetékekből, az (r) ellenállásokból és az (i) megszakítókból. Miután az összes (h) battériák sorosan vannak kapcsolva, af

rendes világítás alkalmával csupán feszültségszabályozók, illetőleg kompenzátorok gyanánt szolgálnak, és a dinamó által szállított áram erőssége valamivel nagyobb, mint a lámpák által fogyasztott áram, minek folytán a battériák a rendes világítási idő alatt állandóan töltetnek. Csupán, ha a kocsik le vannak kapcsolva, vagy ha lokomotivot váltanak, vagy ha a vonat kocsik közbeiktatása czéljából meg van szakítva, kell a battériáknak az áramot szolgáltatni. Hogy a battériák kapcsain uralkodó feszültségnek változásait, ha a battériák töltetnek vagy kisüttetnek, kompenzáljuk, az (rl) ellenállást alkalmazzuk, mely a generátor árama által táplált, a főáramkörbe iktatott (el) elektromágnesek által önműködően iktattatik be, illetőleg ki. Miután itt csupán zérus és rendes terhelés közötti különbséget kell a szabályozónak megéreznie, a szabályozás egyszerű és föltétlenül biztos. Ezen készülék úgy működik, hogy ha a generátor árama az (el) elektromágnesen keresztülmegy, vagyis az akkumulátorok töltetnek, az (rl) ellenállást iktatja az (1) lámpák elé. Ha a főáramkör megszakíttatik, az elektromágnes gerjesztése megszűnik és az (rl) ellenállás kiiktattatik. Ezen ellenállás úgy van méretezve, hogy igen közelítőleg kompenzálja a battériának töltési és kisülési középelektromótoros ereje közötti különbséget. A föntiekből az következik, hogy a lámpák világítóereje igen közelítőleg ugyanaz marad, akár töltetnek, akár pedig kisülnek az akkumulátorbattériák. Azon kocsikban, melyekben az egyidejűleg égő lámpák száma állandó marad, ezen szabályozás bőven elegendő, míg azon kocsikban, melyekben az egyidejűleg égő lámpák száma változik, a (k) önműködő szabályozót rendezhetjük el (3. ábra), mely az addicziónális ellenállást változtatja. Az egyes kocsikban disponábilis elektromos energia a megfelelő elemszám által