29201. lajstromszámú szabadalom • Répakiemelő gép

keret mellső vége ferdén lefelé a (3) főkeret alá terjed, mellyel, mint a rajz mutatja, forgathatóan van összekötve és pedig a (14) fogasív, (15) rögzítőemeltyű és (16) kapcsolórudak által. Ezen berendezés folytán a gépkezelő a segédkeret és főkeret egymáshozi viszonyát tetszés szerint változtathatja, mely berendezés helyett azonban e czélra bármely más alkalmas berendezés is alkalmazható. A ferdén és hátrafelé konvergálóan, a gép hossztengelyéhez képest szimetrikusan elrendezett (17, 18) tengelyek a segédkeret alatt beállíthatóan vannak ágyazva, úgy hogy ezen tengelyek oldalt lengethetők. E czélra a következő berendezés szolgál: A (17, 18) tengelyek közül az egyik (17) hátsó fölső végén a (19) csapágyban van ágyazva, mely a (9) tengelyen leng. A (17) tengely mellső alsó vége a (20) nyakcsapágyban van ágyazva, mely a (13) segédkereten van megerősítve, úgy hogy a (15) emeltyű által a segédkerettel együtt emelhető vagy sülyeszthető. A hajtó (17) tengely és a hajtott (18) tengely a (21) tartó által rögzített oldalhelyzetben tartatik, melyben a két tengely megfelelő ágyazással bír. A (21) tartó egyikoldala a (17) tengelyen ül, míg másik oldala kapcsolórudak és a (12) rögzítőemeltyű által a (13) segédkerettel van beállíthatóan összekötve. A két (17, 18) tengely (23) fogaskerekek által áll egymással kapcsolatban, úgy hogy ellenkező irányban forognak, míg a (17) tengely a (231) fogaskerékpár által a (9) tengelyről kapja hajtását. A (21) tartó elállítása tehát ezen hajtószerkezetet nem kapcsolja ki. A leírt hajtószerkezet és tartószerkezet helyett természetesen más a kivánt eredményt adó szerkezet is alkalmazható. A (17, 18) tengelyek alsó végén (24, 24) kiemelőkúpok, illetve kiemelőeszközök vannak oly módon elrendezve, hogy körülbelül a (2) főtengely alatt hatolnak be a talajba. A fölület egyenlőtlenségei a kiemelőeszközök és a két járókerék közötti távolságot nem változtatják meg, úgy hogy a kiemelő eszközök a föld színe alatt állandó mélységben tartatnak, miáltal a földréteget megfogni és fölemelni törekszenek. A kiemelőeszközök oly módon vannak egymáshoz képest elrendezve, hogy a földet hasító külső szélük, mint azt a 2. ábrában pontozottan rajzolt (25) vonalak jelölik, csaknem párhuzamosak, úgy hogy a föld nem szorulhat meg a kiemelőeszközök külső része közelében. A (24) kiemelőeszközök ellenkező menetű párhuzamos csavarhornyokkal vannak ellátva, melyek oly módon vannak elrendezve, hogy gyakorlatilag párhuzamosak a föld színével, a mikor a földbe a földréteg lazítása és fölemelése végett behatolnak, illetve keresztül hatolnak. A gép működési módja a következő: A hajtókerekeket oldalirányban oly módon állítjuk be, hogy a kiemelőeszközök a kiemelendő sorokkal egy vonalba kerüljenek és a szomszédos sorok kikerültessenek. Erre a kiemelő-eszközöket ferde helyzetbe hozzuk oly módon, hogy a földbe a talaj minőségének megfelelő szög alatt hatoljanak be. Ha a répákat a gép egy oldalán kívánjuk kiemelni, akkor a (21) tartót a megfelelő emeltyű által vízszintes helyzetbe hozzuk, úgy hogy a répák az alsó kiemelő eszközön gördülnek és a gép egyik oldalán lefektettetnek. A kiemelő eszköznek a főtengely alatti helyzete folytán előbbiek a töld színétől állandó távolságban dolgoznak, tekintet nélkül a járókerekekre ható egyenlőtlenségekre. A gép egy fontos tulajdonságát a kiemelőeszközök beállíthatósága képezi, miáltal a répákat tetszés szerint a gép egyik vagy másik oldalán kapjuk, úgy hogy a gépnek a termőföldön át való visszatérésére szabad át marad, míg a répák vékony szalag alakban maradnak vissza és könnyen gyűjthetők. Ha a kiemelő-eszközök vízszintes helyzetben lennének rögzítve, akkora répákat véletlenül kapnók a gép egyik oldalán, miáltal a répák összegyűjtése megnehezíttetik, valamint a gép járása is akadályoztatik. A kiemelőeszközök föntleírt elrendezése a gép könnyű húzását engedi meg, a mennyiben azok külső szélének megközelítőleg párhuzamos volta a kiemelő-eszközöket j nem ékeli egymáshoz és nem hagyja a föl! det a sorok egyik oldalán megszorulni. Ha