29190. lajstromszámú szabadalom • Nyomórúd elreteszelés blokkberendezésekhez

állásában rögzítjük, amint a (10) kilincs (14) toldata a (15) csap pályájába lép. Az 1. ábra az (1) nyomórudat és a (10) kilincset a normál helyzetében, a (4) szektort pedig a fölső végállásában tartja. Ha már most a berendezést blokkozzuk, a (4) szektor lefelé forog, a (13) lamella segélyével a (10) kilincset az alsó végállásában levő nyomórúd (15) peczke fölé állítja és ennek fölfelé mozgását ily módon meggátolja (2. ábra). Mikor a (4) szektor az alsó végállásába eljutott, a (10) kilincs is kikapcsolódik a (15) csap pályájából, tehát a nyomórúd szabaddá válik ós fölfelé mozoghat (3. ábra). Különösen fontos ennél az elrendezésnél az, hogy a (10) kilincs mozgássebessége pályája különböző pontjain különböző, így be- és kikapcsolódása nagy sebességgel megy végbe, ellenben bekapcsolt állapotban csak kis sebességgel igen csekély elmozdulást végez. A 4. ábrán a (10) kilincs a (4) szektor fölfelé mozgása közben látható, mikor a (10) kilincs a nyomórúd lefelé mozgását is meggátolja. A kényszermozgású nyomórúd elreteszelés második kiviteli alakja az 5—7. ábrán látható. A megnyújtott (1) nyomórúdnak (2) peczke van, mely a (3) tolóka megfelelően alakított (4) hasítékába fogódzhatik. A megfelelően vezetett tolókát az induktor hajtóműve a (12) hasíték és a (9) keréken megerősített (11) csap útján mozgatja. Az (5) induktorforgattyúval kapcsolt (6) korong egy mélyedése a fix; pont körül forgatható (7) kilinccsel és a (9) forgattyú (10) orrával együtt az induktor forgattyút mindaddig rögzíti, mig a (3) tolóka a normális helyzetébe nem jut, melyben a (2) peczek a tolóka ferde hasítéka fölött foglal helyet. A (3) tolóka normális helyzetéből kiindulva a nyomórúd lefelé mozgásánál és az induktornak ugyanekkor történő működtetésénél a nyomórúd az alsó végállásába jut és mindaddig ebben kénytelen maradni, míg a tolóka balfelé való mozgása be nem fejeződött, illetve az jobb felé annyira el nem tolódott, hogy a (2) peczek a hasíték ferde részébe be nem lép, mikor a nyomórúd vagy a saját rugójának hatása alatt, vagy a tolóka hatása alatt kényszermozgásszerűen megy a fölső végállásba. Az induktor áttevése akként van megválasztva, hogy mialatt a nyomórúd az alsó végállásában van, a szektorra csak annyi áramhullám hathasson, amennyi a normális működtetésre szükséges. A 6. és 7. ábra a második kiviteli alak további módosításait ábrázolja, melyeknél a nyomórúd lenyomása az induktor-hajtómű helyzetére való tekintet nélkül mindig végezhető, a nyomórúd pedig mindaddig szabadou elmozoghat, míg az induktort működtetni nem kell. A (3) tolókát az (1) nyomórúd lefelé mozgásánál a (2) peczek és a lejtős hasíték útján jobbfelé eltolja, ennek következtében a (21) csap körül forgatható (10) kilincset a (15) fogaskerékkel kapcsolja. A (16) korong, melyre a (21) csap szerelve van, a (7) tengelyen lazán van fölhúzva. Ha már most a (15) fogaskereket, mely az induktoráttevés (9j kerekével mereven van kapcsolva, az induktor működtetésénél az óramutató irányában forgatjuk, a (3) tolókát a (10) kilincs és a (6) kapcsolórúd útján a jobb. azután pedig a bal végállásába tolja el és csak akkor, mikor a (10) kilincs (11) görgőjét a fix (19) kikapcsoló befolyásolja, fog a (10) kilincs kényszermozgásszerűen bekapcsolódni, miáltal a (3) tolóka, (1) nyomórúd és (10) kilincs ismét a normális helyzetébe jut. A fix (18) karima az egész berendezés kényszermozgását biztosítja, amennyiben a (10) kilincsnek ennek következtében a (15) fogaskerékkel mindig kapcsolatban kell maradnia, míg a tolóka a normálállásába vissza nem tért. Az (1) nyomórudat a tolóka (4) hasítéka megfelelő hosszú ideig az alsó végállásban tartja, a kellő számú áramhullám átmenete után kényszermozgásszerűen emeli a fölső végállásba. A tolóka vagy az induktor hajtóművével egy kontaktus van kapcsolva, mely az in-