29176. lajstromszámú szabadalom • Átmeneti kocsikapcsolás
mely a (13) láncz hasonló segélyével a (14) forgattyún megerősített (15) csigával áll összeköttetésben. Midőn a jelen szerkezet szerint önműködő kapcsolóval fölszerelt jármű egy másik közönséges kapcsolatú járművel kapcsolandó össze, az esetben az (5) szöget (1. ábra) kihúzzuk s az önműködő kapcsolótestet függélyes helyzetbe leforgatjuk, (3. ábra), mikor is azt az (5) szöggel a (9) rögzítő karban lepeczkeljiik. Ez esetben az önműködő kapcsolótestet vízszintes helyzetben megtartani akaró (4) rúgó összébb szorul ugyan, de csak kis mértékben, mivel a (2) forgatókar villa végei oly köralakú ívekkel bírnak, melyek lehetővé teszik, hogy a leforgatáskor fokozatosan megfeszülő (4) rúgó a függélyes helyzet elérésekor részben ismét kinyúlhassék. Ekkor az (1) vonórúd szabaddá vált horga a (6) láncza rendelkezésre áll anélkül, hogy azok használata a kapcsolást végző egyénre különös veszéllyel járna, mivel az által, hogy az önműködő kapcsolótest függélyes helyzetbe leejtetik, elértük azt is, hogy a két összekapcsolandó jármű közötti hézag teljesen normális marad. Midőn a kapcsolás egy már önműködő kapcsolatú járművel szemben eszközlendő, akkor az (5) szög (3. ábra) kihúzása után az önműködő kapcsolótestet a (6) láncczal együtt a (4) rúgó közrehatása mellett fölemeljük s a vonóhorog üregében rögzítjük. A (6) lánczot azután vagy a jármű homlokoldalára akasztjuk föl, vagy pedig összehajtogatva a kapcsolótest tetejére fektetjük. A (4) rúgónak oly erősnek kell lennie, hogy a vízszintes helj-zetbe hozott önműködő kapcsolótest súlyának mintegy 50—60°/0 -át egyensúlyban tartsa, mi által már el van érve, hogy az egyébként súlyos kapcsolótest egy ember által könnyen fölemelhető, mivel ily módon a (4) rúgó emelőhatása mindaddig tart, míg csak a kapcsolótest vízszintes helyzetbe nem jutott. Az önműködő kapcsolótestet a középvonalba való állásra a (11) rúgóház rúgóinak az (1) vonórúd végére gyakorolt nyomása kényszeríti, mit még fokozhatunk az által, hogy a vonórúd végének keresztmetszeti föliiletét egy alkalmas lap ráerősítése által megnag3-obbítjuk. Ez esetben az önműködő kapcsolótest a (10) csavar körül, — midőn a vonat ívben halad, — jobbra vagy balra elmozdulhat ugyan, azonban a járműnek összekapcsolódásakor az önműködő kapcsolóknak oldalt való elbillenését kizárja. A (7) önműködő kapcsolófejben egy a czél érdekében szerkesztett (12) zárókilincs van alkalmazva, melyet az 1. ábrán látható lemezrúgó függélyes helyzetben tart. Ezen zárókilincs egyik élén köríves keresztmetszettel bír (2. ábra), oly czélból, hogy az önműködő kapcsolófej (16) csuklójának szintén ivezetesen készített belső vége a bezáródáskor azt hátra szoríthassa mindaddig, míg rajta túlhaladva, a zárókilincs függélyes helyzetébe visszaugorhatik, hogy így a (16) csuklót fogva tarthassa. Ha most az így bezáródott kapcsolófejet ki akarjuk nyitni, akkor a jármű mindkét oldalán kinyúló (14) forgattyút forgatni kezdjük, mikor is a (12) zárókilincs alsó végéhez erősített (13) láncz a (15) csigára fölcsavarodik s a zárókilincset ívben hátra húzza, addig, míg csak a (16) csukló ki nem nyilhatik. Ha ekkor a járműveket szét akarjuk vontatni, az esetben a (14) forgattyút kezünkben tartjuk mindaddig, míg a járművek eltávolodása következtében a (16) csukló fölső vége a (12) zárókilincs elé nem került. Mivel azonban akkor, midőn valamely járművet a vonatból ki akarunk lökni, a (12) zárókilincs ily módon való nyitvatartása lehetetlen lenne, e czélból a (14) forgattyút akként készítjük, hogy az hossztengelyének irányában betolható, illetve ha a jármű másik oldalán állunk, kihúzható legyen s arra egy kúpalakú (17) fogazott hüvelyt (muffot) erősítünk, minek megfelelően a (14) forgattyú egyik (18) tartóját is fogazott lyukkal látjuk el. Ha már most a (12) zárókilincs kinyitása czéljából megforgatott (14) forgattyút kifelé húzzuk, illetve betoljuk, akkor a (17) fogazott hüvely a (18) tartó üregébe hatol, ott kellőleg megszorul s a leforgást, illetve a (12) zárókilincs becsukódását megakadályozza,
