29156. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolás földáramoknak elkerülésére középső sínvezetékkel bíró háromvezetékes villamos vasúti hálózatoknál

- i — kezik. hogy a fesziiltségkülöinbözetek a rendszernek két felében egyenlőtlenek és pedig akként, hogy a rendszer egyik felének munkavezetéke és sínje közötti feszültségkülömbözet sokkal nagyobb, mint a pályasín és a rendszer másik fele, visszvezetékének távol eső vége között. A rendszer két fele közötti feszültségkülömbözet az előzők alapján lényegében a szigetelt visszvezeték feszültségcsökkenésétől függ; ezen feszültségcsökkenés pedig növekedő megterhelésnél a munkavezeték és pályasín között nagyobbodik és így a feszültségkülömbözet a háromvezetékes rendszer két fele között kisebbedik ; ezzel egyidejűleg azonban a feszültség csökkenésnek a visszvezetékben való fokozása által a megterhelés a vezetékrendszernek a sínek és a visszvezeték által képezett másik felében önműködően fokoztatik. Ezen kapcsolásnál tehát az ismert háromvezetékes fény- és erőátviteli berendezésekkel ellentétben a feszültségkülönbözet a rendszer két fele között az egyik rendszerfél megterhelésének fokozásával kisebbedik, ennek csökkenésénél pedig nagyobbodik. A találmány tárgyát képező kapcsolás a mellékelt rajzban két foganatosítási alakjában van föltüntetve és pedig az 1. ábrában mótordinamók alkalmazásával. A rajzban (a)-val az üzemdinamó van jelölve, (f)-el pedig a munkavezeték (elsőkül vezeték), (s)-el a sin (középvezeték), (k)-val egy az (s) sínt az (a) dinamóval összekötő szigetelt vezeték (második kiilvezeték), (d)vel a mellékkapcsolású dinamó, (m)-el egy az ez utóbbival mereven összekötött mótor van jelölve, mellyel a (c) pontnál az (s) sín az (n) vezeték segélyével van összekötve. A kocsimótorok által az (s) sínhez, mint középvezetékhez vezetett áram ettől három irányba ágazik. Az egyik rész a szigetelt (k) vezetékben, a második rész az (m) motoron és a harmadik rész a (d) dinamón áramlik át. A rendszer második felének tulajdonképpeni energiafogyasztója gyanánt a (k) vezeték tekintendő, míg a (d, m) mótordinamók hasonló módon működnek, mint a közönséges hármasvezetékes rendszernél, amennyiben azon árammétinyíség, mely a (k) vezetéken nem áramlik át, a mótoi dinamó által vétetik föl és ekkor részben a (d) dinamó által azonnal ismét a hármas vezetékrendszer második felének üzemfeszültségére hozatik, részben pedig az (m) motoron át az üzemdinamóhoz folyik vissza, amikor is a mótor által teljesített munka a (d) dinamó működtetésére fordíttatik. Amint tehát látható, az (a) dinamónak üzemfeszültsége az (s) sín, mint középvezeték által két részre osztatik, melyek közül az egyik rész azon feszültséget képezi, mellyel a kocsimótorok működnek, míg a másik rész a (k) vezetékben föllépő feszültségcsökkenésnek felel meg. Az (s) sínnek az (a) dinamóhoz viszonyított potencziálja, tehát mindenkor a (k) vezeték feszültségcsökkenésének nagysága által határoztatik meg. Ezen feszültségcsökkenésnek felel meg mindenkor az(m) motornak feszültsége is, míg a (d) dinamónak feszültsége az (f) vezeték és (s) sín között uralkodó feszültség szerint változik. Amint tehát mindezekből következik, a találmány tárgyát képező kapcsolásnál a potencziál önműködően akként szabályozódig hogy az a (k) visszvezetéknek az (s) sínnel való összekötő pontja és a (c) pont között egyenlő marad, eltekintve az (s) sínnek azon feszültségcsökkenésétől, mely a pálya megterhelésének egyenlőtlen elosztása folytán vagy pedig azáltal idéztetik elő, hogy a megterhelés a (k) vezeték kapcsolási pontjától jobbra történik. Ezen feszültségcsökkenés azonban a (k) vezeték kapcsolási pontjának alkalmas megválasztása által mindenkor a megengedhető határok közé szorítható. Ha a pálya nincs megterhelve, akkor a (d) gép mint mótor üresen fut, amikor is az áram részben a (c, s, k) vezetékeken át és részben az (m) motoron át vissza az (a) üzemdinamóhoz folyik. Az (m) mótor ezen esetben csak annyiban járul hozzá az üresjárás munkájához, mint amennyire az az ezen motoron átáramoló csekély árammennyiségnek és az (s) és (k) vezetékekben