29049. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kikapcsoló és fékező berendezés tetszőleges elektromos üzemű járművekhez

- 3 -van. Ha az (1) forgattyú föl van húzva, az í (f3) rúgó az (s2) csapot fölfelé nyomja, a (h3) emelő pedig az (sl) csapot és a (h) hüvelyt az (f4) rúgó hatása ellenében lefelé nyomja. A (h) hüvely eme legmélyebb állásánál a (hl) emelő (y) orra a (h3) emelőt elereszti és az (u) lábító eleresztésénél a kúpkerékáttevés is bekapcsolódik. Ennek következtében a féktolattyú-tengely forgásnak indul és úgy a féktolattyú, mint az áramzáró nyit. Ha ellenben a lábító le van nyomva, a terhelő súly daczára annak, hogy a zárószerkezet ki van kapcsolva, a kúpkerékáttevést be nem kapcsolhatja, tehát a vezető a forgattyút néha eleresztheti, ha ez alatt a lábítót lenyomja. A berendezést nemcsak a (w3) féktolattyútengely, hanem a kontroller-tengely forgatására is használhatjuk, mi pl. akkor lehet előnyös, mikor a fékezés elektromos úton történik. A két berendezés között a különbség csak az, hogy az utóbbiuál a (kl) kúpkerék a (w) tengelyen van oly módon alkalmazva, mint az előbb leírt berendezésnél a (w3) féktolattyú-tengelyen (2. ábra). A kontrollertengely visszafelé forgásánál — akár önműködően menjen is ez végbe, mint a 2. ábrán, akár a vezető idézze ezt elő, — a forgattyúnak a zérus álláson kell átmennie. A (hl) emelő által az (sl) csapra gyakorolt nyomás következtében a forgattyúnak az a törekvése, hogy a forgattyú-tengelyen fölfelé mozogjon és erről leemelkedjék. Hogy a leemelkedést meggátolhassuk, a kontroliéi- fedőlapján egy (o) orr van kiképezve. A zérus helyzetben a forgattyút föl lehet húzni a kontroller-tengelyre. mert akkor az (o) orr a forgattyú egy (ol) kivágásával kerül szembe. Hogy azonban a forgattyú leemelkedése a zérus állásban is meg legyen gátolva, a fedőlemezen még egy (o2) retesz is van akként alkalmazva, hogy azt a forgattyú lezárásánál és leemelésénél vissza lehessen húzni és hogy azt egy rúgó oly helyzetben tartsa, melyben a forgattyú leetnelkedését meggátolja. A berendezést egy engedékeny kötéssel (súrlódókötéssel) is föl kell szerelni, mert a (\v4) tengely annak következtében, hogy a jármű azonnal meg nem állhat, még akkor is forogni fog, mikor a féktolattyútengely vagy a kontroller-tengely már a végállásba jutott. A (\v4) tengelyt természetesen nem kell okvetlenül a jármű futótengelyéről hajtani, lehet erre a czélra külön motort is alkalmazni. A 3. és 4. ábrán látható kiviteli alaknál a fékberendezés működtetésére sűrített vagy ritkított levegőt is lehet alkalmazni, hogy a berendezést működésben tarthassuk. Ennél a kiviteli alaknál a vezetőnek csakis egy megfelelő szelepet kell egy forgattyú, lábító vagy más hasonló tag lenyomásával zárva tartania, mely czélból csak igen csekély erő kifejtése szükséges. Ez a berendezés különösen ott fog alkalmazást nyerni, hol a sűrített vagy ritkított levegővel működtetett fémek vannak használatban. A rajzon ritkított levegővel működtetett féket tételeztünk föl. A kontroller ágyazó lemezén egy (C) henger van fölszerelve, melynek (K) dugattyújának fogazott (S) dugattyúrúdja van, ebbe fogód zik a (\V3) féktolattyú-tengely re ékelt (R) fogaskerék. A dugattyút az (Fl) rúgó tartja a megrajzolt végállásában. Ennek az állásnak a féktolattyúnak és a mótor vészkikapcsolójának zárt állása felel meg, tehát ennél az állásnál a jármű mozoghat. A (C) hengerrel a (G) szekrény van összekötve, melyben a függélyes irányban mozgó (sl) tolattyú és (Y) golyószelep van elrendezve. A (G) szekrénynek a szívóvezeték bekapcsolására szolgáló csavarmentes (A) csőcsonkja van és ezenkívül több fúrata, melyek a dugattyú két oldalán létesülő tereket egymással és a szívóvezetékkel, illetve külső levegővel kötik össze. A szívóvezeték és a (C) henger az (sl) tolattyú fölemelt helyzeténél közlekedik egymással a (G) szekrény (A) csőcsonkjának (1) fúrata, az (sl) tolattyú (x) fúrata és a szekrény (2) és (3) fúrata útján. A dugattyú két oldalán levő tér a (V)