29037. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kapcsolás vasúti kocsik számára

— 3 tébe, arait azáltal ériink el. hogy a (9) állítókart a (10) rugalmas kapocsba visszahelyezzük. A (4) kapcsolócsapot a (15) fölfogókampó tartja kilépő helyzetében, úgy hogy a kocsik távolodhatnak, de újból kapcsolódhatnak is; most t. i. az út az (1) kampóba nincs elzárva a (6) kikapcsoló karok által, miután ez utóbbiak alsó helyzetükben vannak. A vasúti kocsiknak eddigiekben leírt önműködő bekapcsolásával egyidejűleg a fékezésre, fűtésre stb. szolgáló csövek is önműködően kapcsolhatók a következő módon: Mint a 6—10. ábrákból látható, az (1) kampó mindegyik oldalán a (24) kereten (35) szelepszekrény van elhelyezve, mely (36) összekötőcsővel van ellátva, melyhez a kocsinak fékezésre, fűtésre stb. szolgáló (37) csővezetéke van kapcsolva. A (35) szelepszekrényben (10. ábra) van a (38) szelep, melyet a (39) rúgó fészkéhez szorítani igyekszik. A fészek másik oldalán, a (36) összekötőcső torkolatával szemben, a szelepszekrényből egy másik (40) összekötőcső ágazik ki, melyhez a (41) cső csatlakozik, mely a fékező légáramot, fűtőlevegőt stb. a legközelebbi kocsihoz vezeti. A (38) szelephez (10. ábra) van erősítve a (42) cső, mely a (35) szelepszekrényben légmentesen tömít, a (43) kivágások által a szelepszekrénnyel van összeköttetésben, végén pedig (44) kúpos karimával van ellátva. A (41) cső merőleges irányban ér a (19) nyélig, melynek mentén azután végighalad és melyhez (43—46) kapcsokkal van hozzáerősítve. A (41) cső kúpos végébe van illesztve a kúpos, rövid (47) cső; ennek végén van a tömítőanyagot tartalmazó (48) lemez, melynek kúpos mélyedésébe a kúpos (44) kai "ima beleillik. Az (1) kampó mindegyik oldalán van a (49) toldalék, melybe a (41) cső a bekapcsolás után úgy fekszik, hogy a (48) lemez a (49) toldalékra támaszkodjék. Ha a kapcsolást feszessé tesszük, akkor az (1) kampó a (49) toldalékkal a (44) kúpos karima felé mozog, úgy hogy a (49) toldalék a (48) lemezt a (44) kúpos karimához szorítja, minek folytán, ha a kapcsolást feszessé tesszük, egyszersmind a csöveket is légmentesen összekötjük. Azáltal, hogy a (48) lemezt a (44) kúpos karimához szorítjuk, nemcsak a két rész közötti tömítést érjük el, hanem azt is, hogy a (38) szelepet fészkéről leemeljük és így két kocsinak (37) csővezetékei között összeköttetést létesítünk, még pedig kétszeresen. A fütő, fékező légáram stb. t. i. vagy az egyik kocsi (35) szelepszekrényéből a (40) összekötő csövön és (41) csövön át ér a legközelebbi kocsi szelepszekrényébe vagy megfordítva. Azáltal, hogy a fékező, fütő stb. légáramnak kettős utat engedünk, sokkal könnyebb és hajlékonyabb csőrendszert nyerünk, mert a csőkeresztmetszet félakkora lehet, mint egyszerű vezetéknél volna. Ha a kapcsolást oldjuk, akkor megszűnik a nyomás a (48) lemezre é3 így a (39) rúgóra is, amiáltal az utóbbi a (38) szelepet fészkére szorítja és a kikapcsolt kocsik mindegyikének (37) csővezetéke teljesen el van zárva, mert a (38) szelep egyidejűleg zárja el a kiáramlást a (41) csőből és a (40) összekötő csőből. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő kapcsolás vasúti kocsik számára, melynél az egyik kapcsolórész (2) fülének (4) kapcsolócsapja a hozzátartozó másik kapcsolórésznek megfelelően lejtősödő (3) orrára ráfekszik és az orr mentén a kainpópa vezettetik, mely elrendezést jellemzik a (6) kikapcsolókarok (melyek (5) villaemelővé egyesíthetők), melyek forgáspontját úgy választjuk, hogy a (6) kikapcsolókarok normális állásánál fixirozott (9) állítókart elforgatva, a (2) villalakú fül (17) karjai alá érnek és további forgatásnál a (4) kapcsolócsapot az (1) kampóból kilendítik a kilépő helyzetbe, olyképen, hogy a (6) kikapcsolókarok kilépő, illetve a (9) állítókar elforgatott helyzetében az (1) kampóba a belépés el van zárva, ellenben a (6) karok normális, illetve a (9) állítókar fixirozott helyzetében a belépés az (1) kampóba szabad,