28971. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék folyadékokkal kevert anyagok hevítésére
tővé, hogy a csövek aránylag kis belső átmérővel és oly nagy hosszal bírnak, hogy a hevítés alatt a gőzfejlődés által keletkező nyomás fokozódásánál az anyag nem hajtatik ki gyorsabban, mint amennyire azt az előremozgató berendezés megengedi. Azon körülmény, hogy a tömítést a hevítőzónától kifelé a csövek vége felé maga az anyag eszközli, lehetővé teszi, hogy az anyag a hevítőzónán való áthaladásnál annyira hevíthető, hogy a hőmérséklet az anyagban levő folyadék rendes forrpontját túllépi. Ha az anyagban a hevítésnél folyadék állíttatik elő, akkor ezen folyadék elősegíti, hogy az anyag a csővégek felé tönvtsen. Az anyag előremozgatására csavarok, csigák, lánczok vagy szivattyúk, vagy utóbbi az előbbiek egyikével együttesen is alkalmazhatók, miáltal az anyag bizonyos nyomás előállítása mellett kevertetik, vaay állandó mozgásban tartatik, ami szintén folytonos lehet. Ha az eljárást a legnagyobb melegmegtakarítás mellett akarjuk foganatosítani, akkor a csöveket vagy dobokat csak középén melegítjük meg és azokat szorosan egymásra helyezzük vagy valamely melegvezető-anyaggal, pl. vízzel kötjük össze egymással, míg az anyagot a szomszédos csöveken ellentétes irányban hajtjuk át, miáltal az eltávozó anyag a belépőt előmelegíti, úgy hogy szükségtelen melegveszteséget elkerülünk. A csöveknek a hevítési helyről kinyúló részei ez esetben oly nagyra készítendők, hogy a melegkihasználás kielégítő legyen. A legtöbb esetben ajánlatos a csöveknek vagy doboknak a hevítőzónán kívül fekvő végeit tömbbé egyesíteni, úgy hogy közös falakkal bírnak. A melegkihasználás tekintetében szintén igen fontos hogy az anyag kevertessék vagy állandó mozgásban tartassék. Ha az anyag minősége vagy más okok folytán azt akarjak, hogy az anyag a hevítőzónán lassabban haladjon át, mint a csövek távolabbi részein, akkor a csöveknek vagy doboknak a hevítőzónánál nagyobb átmérőt adunk, melynek annál nagyobbnak kell lennie, minél lassabban akarjak az előremozgást végezni. A csöveket vagy dobokat egészben vagy részben egymásba is dughatjuk. így például a csövek azon helyen, hol a melegleadás történik, egymásba futhatnak, míg a tüzelőhelyen fölosztva lehetnek elrendezve. Miután az anyagot ily módon és a későbbiekben leírt készülékben kezeltük, az anyagot, — ha ismert módon és ismert készülékekben való elszenesítésről vagy elkokszosításról van szó — könnyen brikettirozhatjuk és ezen brikettek, különösen a tőzegszén, tömörebbek és keményebbek, mint a közönséges tőzegbrikettek. Vízdús nyerstőzeg azonban csak akkor dolgozható föl jó eredménnyel, ha a kilépő és belépő anyag részére a fönt leírt melegleadást alkalmazzuk. Hogy az eljárásra nézve mily nagy jelentőséggel bír ezen melegleadás, az a következő példából tűnik ki. A nyerstőzeg víztartalma (jól víztelenített lápokban) 85% és 96°/0 között ingadozik, i Tegyük föl, hogy a földolgozandó nyerstőzeg körülbelül 93% vizet tartalmaz. A i tőzegben ez esetben 100 kg.-onként 93 kg. víz és 7 kg. vízmentes tömeg van, mely jó hevítőkészülékek mellett kg.-onként körülbelül 3000 kalóriát ad le. Ily módon tehát [ 21000 kalória áll rendelkezésünkre. Hogy j azonban 100 kg. tőzeget, melynek speczij fikus melege l-0°-róI egész 150°-ra hevítsünk 100x150- 15000 kalóriára vagy 5 kg. tőzegre van szükség. Ennekfolytán tehát csak 2 kg. tőzeget kapunk nyereség gyanánt és a brikettirozáshoz szükséges mechanikus erő részére. A fönt leírt eljárás által azonban az eltávozó tőzeg melegét visszakapjuk és így minden 100 kg. nyerstőzegnél csak körülbelül 4000" kalória megy veszendőbe. A brikettirozáshoz alkalmas tőzegnek hevítés általi előállítására szolgáló fljárás eddigelé részben a nyálkás anyagok tökéletlen fölbontása, részben a nagy melegveszteség folytán nem értékesíttetett gyakorlatilag. minthogy ezen eljárás eddigelé autoklavokban foganatosíttatott és mert a szükséges hőmérsékletre hevített tőzeg speczifikus melegének újbóli hasznosítása nem i volt lehetséges.
