28946. lajstromszámú szabadalom • Berendezés váltakozó áramú áramkörök feszültségének szabályozására

a (38) kapcsoló kárral van összekötve, a mint az 5. ábrában föl van tüntetve. A berendezés működése a következő: Tegyük föl, hogy a (28) és (29) karok oly állásban vannak, hogy a főtranszfor­mátornak egész (33) tekercselése az áram­körbe van iktatva, a mikor is a (38) kap­csoló kar akként van beállítva, hogy a (41) vezető közvetlen a (30) kontaktus azon fe­lével van összekötve, mely a koniaktuscso­portnak első kontaktusával érintkezik, a mikor is (31) kontaktusnak egyik fele sem érintkezik a hozzátartozó kontaktuscso­portnak kontaktusaival (7. ábra). Már most a (28) és (29) kapcsoló karokat a (27) fo­gantyú segélyével az óramutató járásának irányában forgatjuk, úgy hogy a (31) kon- J takxus mellső fele a hozzátartozó kontak­tuscsoport első kontaktusával jön érintke- ! zésbe, a mikor is a (35) tekercselés a (22) ' kontakxuscsoport első kontaktusával hoza- j tik összeköttetésbe (7. ábra) és afőtransz- [ formátor első szakasza a segédtranszfor- j mátor (35) tekercsével párhuzamos kapcso- ! lásba hozatik, a mikor is az áramkör el- ^ lenáljása és feszültsége ugyanolyan, minta kapcsoló karok mozgása előtt. A (38) kart már most a (37) kontaktus­csoportnak a (28) karnak megfelelő kon- 1 taktusáról a következő, a (29) karnak meg­felelő kontaktusáig fokonként előre moz- ; gátjuk, miáltal az ellenállást és feszültsé- j get fokozatosan redukáljuk addig, míg a ! (29) karnak a (37) kontaktuscsoportban ! megfelelő kontaktusát el nem érjük, a mi- j kor is a feszültség a (33) tekercselés egy I szakaszának megfelelő értékkel kisebbe­dett. Már most a (28) és (29) karokat egy fokkal előre mozgatjuk, úgy hogy a (30) kontaktus a (21) kontaktuscsoportnak má­sodik kontaktusával jön érintkezésbe, míg a (31) kontaktus a (22) kontaktuscsoport­nak első kontaktusával továbbra is érint­kezésben marad; a (38) kart meghagyjuk az utolsó állásában. Ezen állásnál a (35) j tekercselés a főtranszformátor tekercseié­sének második szakaszával párhuzamosan j van kapcsolva, az ellenállás és a feszült- i ség pedig ugyanaz marad, mint a (28) és (29) karoknak épen említett elmozgatása előtt. Most a (38) kart fokonként addig mozgatjuk el, míg az a (30) kontaktusnak a (37) kontaktuscsoportban megfelelő kon­taktusáig nem ér, a mikor is a főtransz­formátornak két szakasza az áramkörből kikapcsoltatik és az ellenállás és a feszült­ség megfelelően csökkentetnek. Ezen műveleteket addig ismételjük, míg a feszültség a kivánt értékig nem kiseb­bedik. A feszültség növelése czéljából a (28) . és (29) karokat ellenkező irányban kell mozgatni. Könnyen belátható, hogy a leírt beren­dezésnél a feszültségmódosítást igen kis fokozatokban, igen tökéletesen és a beren­dezés minden veszélyeztetése nélkül foga­natosíthatjuk, mivel a feszültségnek tete­mes különbségénél való hirtelen átmenet lehetetlen. A berendezést úgy állandó potencziálú energiaforrással egybekötve, változó fe­szültség létesítésére, valamint változó po­tencziálú energiaforrással egybekötve, ál­landó vagy változó feszültség létesítésére vagy állandó potencziálú áramkörből állandó áram levezetésére alkalmazhatjuk. A be­rendezés természetesen úgy többfázisú, mint egyfázisú áramkörökben is alkalmaz­ható. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés váltakozó áramú áramkörök feszültségének növelésére és csökkenté­sére, jellemezve egy segédtranszformá­tor által, melynek egyik tekercselése a főtranszformátor egyik tekercselésének különböző hosszaságú részeivel hozható kapcsolásba és melynek másik tekercse­lésével van összekötve, miáltal a segéd­transzformátorban változó feszültség lé­tesíthető, a mi viszont a főtranszfor­mátor másik tekercselésében megfelelő feszültségváltozást okoz. 2. Az 1. alatt igényelt berendezésnek egy foganatosítási alakja, jellemezve az ál­tal, hogy a segédtranszformátor szekun­dértekercselése egy kapcsoló szerkezet

Next

/
Oldalképek
Tartalom