28940. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés ércztelepeknek kikutatására

- 6 -moknál is működésbe jön és működését világosan jelzi. .Hat darab (27) mágnespálcza olyképen van szimetrikusan elrendezve, hogy a membrán felé divergáló tengelyeik egy kúpnak köpenyén feküsznek. A mágnesek végei egy-egy (28 és 29) sarksaruba vannak összefoglalva, melyek közül utóbbi ki van vájva. Mindkét saru lágyvasból áll. A (30) membránnak széle a (29) saru ós egy (31) kagyló közé van befogva, melyek egymással össze vannak csavarva. Három hosszú (32) csavar tartja össze a (28, 29) sarukat és a (27) mágneseket. A membrán középvonalában egy (33) cséve van elrendezve, melyre egymás fölött két egymástól elkülönített finom drótból álló tekercs van alkalmazva A (30) membrán és (33) cséve között egy lágyvasból készült (34) tárcsa létesít összeköttetést. Ezen tárcsa pontosan beleillik a (33) csévének fölső végén levő vájatába. A (34) tárcsa egy kis csavarral is meg lehet erősítve, mi mellett azonban a (30) membrán és (34) tárcsa között egy kis alátétlemez van, hogy a membránnak elegendő mozgáshelye legyen. A középső (35) mágnes a (28) sarunak egy furatába illik és a (36) sárgaréz hüvelylyel pontosan a középállásban tartatik meg. A (36) hüvelycsavarokkal a fölső (29) saruhoz van erősítve. A (33) cséve annyira van kivájva, hogy a (35) mágnest nem érinti és a mellett a (30) membrán is akadály nélkül rezeghet. Egy (37) csavarral a (35) mágnes a (34) tárcsához tetszés szerint beállítható. A (37) csavar fején egy horony van, melybe egy (38) csavarnak csúcsa nyúlik, úgy hogy a (37) csavarnak forgatásánál a (35) mágnes a membránhoz közeledni, vagy attól távolodni kénytelen. A (39) állítócsavar arra szolgál, hogy ezzel a (35) mágnest beállított helyzetében rögzítsük. A fából készült tokban két (40 és 41) nyílás vau, melyeken át a (34 és 39) csavarok hozzáférhetőkké válnak. Ezeken kívül a resonátor érzékenységének változtatására még egy áramváltó is szolgál, mellyel a (33) csévének két tekercse párhuzamosan, vagy egymásután kapcsolható, vagy az egyik teljesen ki is kapcsolható. E czélból a (42, 43) elektródáktól jövő vezetékek (44, 45) szorítócsavarokhoz vaunak erősítve és az áramváltónak (46, 47) oldallemezeivel vannak kapcsolva. Egy (48) csúszó kontaktus három sor (49—52), (53 — 56) és (57—60) gombbal vagy bütyökkel bír, melyek négy rugalmas (61—64) karral kapcsolatba hozhatók. A belső tekercsnek két vége a (61 és 63) karokhoz van kötve, a (46) láncz a (49, 50, 53, 57) gombokkal, a (47) lemez pedig az (51, 52, 56, 59) gombokkal van összekapcsolva. A (60) gomb szigetelő anyagból készül. Ha a (49—52) kontaktusok a rugalmas (61—64) karok végei alatt vannak, akkor a két tekercs párhuzamosan van kapcsolva, ha azonban a csúszó kontaktust úgy eltoljuk, hogy az (53, 56) kontaktusok jutnak az említett karok alá, akkor a két tekercs egymásután van kapcsolva, míg ha a kontaktust még tovább eltoljuk, a belső tekercs az áramkörből kikapcsoltatik. A (42) elektróda egy fémrúdból áll, melynek fölső része egv szigetelő hüvellyel van körülvéve; ennek egy hosszfúratában egy szigeteitfejii (65) csavar van. Az összekötő drót egy másik (66) furaton megy keresztül és a (65) csavar által szoríttatik le. A többi elektróda szerkezete ugyanolyan mint a leirtó. Tekintettel arra, hogy hosszabb használatnál a primeráramkör megszakítójának kontaktus fölületei a szikrák által nagyon megrongálódnak, másrészt pedig, hogy okvetlenül szükséges, miszerint a kutató ugyanazon körülmények között a resonátor által leadott jelzésekben beállott változás által tévedésbe ne ejtessék akkor, midőn ezen változást csakis a kontaktusfölületeknek elhasználása okozza, egy különleges szerkezetű megszakítót kellett szerkeszteni, melynél a kontaktusfölületek egymáshoz képest relatíve elmozognak. Ezáltal elérjük azt, hogy az érintkezési helyek folytouosan I változnak, minek következtében a fölületek i sokkal hosszabb ideig tartatnak meg jó kar' ban, mivel ilyképen a szikrák által kelet-