28940. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés ércztelepeknek kikutatására

vonalak épp oly mélyre is behatolnak a földbe. Annak magyarázatára, hogy míképen lehet ezekből valamely érez- vagy ásványtelep fekvését meghatározni, első sorban megemlítendő, hogy az elektródákat úgy kell alkalmazni, hogy az erővonalak a telep fölületét keresztezzék, vagyis a telepen keresztül menjenek. Föltéve, hogy ez megállapíttatott, akkor a megfigyelés a következőképpen történik. A kutató és segédje egy-egy rezonátorral összekötött elektródot visznek magukkal s egymástól mindig ugyanazon távolságra maradva egy erővonalon haladnak előre és időről-időre összeköttetést létesítenek a főddel, hogy a rezonátorra gyakorolt hatás megfigyelhető legyen. Oly talajban, melynek összetétele homogén, a hang minőségében és erősségében változás nem lesz észrevehető, mihelyt azonban egy érez-, vagy ásványtelephez közelednek, a rezonátor által adott hang azor.nal erősödik. A kutató most megkísérli, hogy az érez-, vagy ásványtelepet a rezonátorhoz vezetődróttal áthidalja oly czélból, hogy a telepnek két oldalán, de annak határain túl egy-egy elektródát a földbe sülyeszthessen. Ha ez megtörtént, akkor azt fogja tapasztalni, hogy a hang folytonosan erősbödik; ha az elektródák az éreztelep határához közelednek. Mihelyt azonban az elektródák az ércztelep határain belül vannak, akkor a hang erőssége hirtelen csökken, sőt ha már mindkét elektróda az említett határon belül van, a rezonátor majdnem teljesen csöndeá marad. Ezen jelenségek abban lelik magyarázatukat, hogy a villamos áramvonalak a jobb vezetőképességgel bíró érezrétegen át jutnak az egyik elektródától a másik elektródához. Ha az érez- vagy ásványtelep egészen a föld színén van, (mely esetben a jelen eljárás a telep fölfödözéséhez szükségtelen), akkor az elektródák magába az áramkörbe mérülnének be és a zaj nagyon erős volna; ha azonban, mint az előbb föl volt tételezve, az ércztelepet egy rossz vezető takarja, akkor az elektródák a földáramoktól többéke vésbbé szigetelve vannak, mely áramok az alant fekvő érczeken mennek keresztül; a rezonátor ennélfogva többé - kevésbbé csendben marad. A kutatónak sok tapasztalatra és meggondolásra van szüksége különösen akkor, ha a megvizsgálandó terület előtte ismeretlen. Ha már most a telepnek két határa meg van állapítva, akkor a másik két határvonal megállapításához kell fogni, a mi úgy történik, hogy az induktor elektródáit az előbbihez képest merőleges irányban állítjuk be s azután újból a már leírt módon eljárunk. Gyorsabban és kényelmesebben lehet ugyanazon czélt úgy elérni, ha két induktort és két pár elektródát használunk, melyeket egymáshoz képest merőlegesen helyezünk el, A két induktort úgy kell beállítani, hogy a villamos áramok megkülönböztethetők legyenek s ekkor nagyon könnyen lehet ahhoz hozzászokni, hogy mindenkor csak az egyik rezonátor által adott hangra ügyeljünk. Természetes, hogy ugyanazon időben, ugyanazon területen több kutató is működhet külön rezonátorokkal, mi mellett az áramok valamennyi részére egy vagy két pár elektróda segélyével állíttatnak elő. Hogy a legkülönfélébb követelményeknek megfelelően a talajnak és különösen a kikutatandó résznek vezetőképességére megbízható eredményeket kapjunk, szükséges, hogy az induktor oly áramokat tudjon előállítani. melyek energiára, potencziálra, szaporaságra nézve nagyon különböznek. E szerint tehát sok részre van szükség, melyek a mindenkori követelményekhez képest vétetnek használatba. A készülékkel elért eredmény első sorban az áramoknak rendkívüli lökészerű voltán alapul, amit azáltal érünk el, hogy két vagy több áramgerjesztőt alkalmazunk, melyek párhuzamosan vagy egymásután kapcsoltatnak. Jelen találmány tehát az árammegszakítónak szerkezetére is kiterjeszkedik. Minthogy pedig gyakran nagyon erős áramokat kell közvetíteni s ezek a készülékeket könnyen megrongálhatnák, a berendezésnél védőkészűlékek, mint például ólombiztósítékok is vannak alkalmazva. Czélszerű to-