28939. lajstromszámú szabadalom • Eljárás betétes keramiai készítmények gyártására

Megjelent 1903. évi deczember lió 16-án. MAGY. g|g| KIR. SZARADALMI jBBS HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 28989. szára. XVII/b. OSZTÁLY. Eljárás betétes kerámiai készítmények gyártására. DANSETTE GYULA FÖLDBIRTOKOS PÁBISBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1903 junius hó 24-ike. Jelen találmány tárgya betétes kerámiai készítmények gyártására szolgáló eljárás, melynek segélyével minden illeszték nélküli, nagy méretű díszes táblákat, továbbá mindennemű domborművet állíthatunk elő, mely készítmények rendkívül tartósak, fagynak, víznek, savaknak és alkáliáknak ellentál lanak. Ezen eljárás lényegében abban áll, hogy egy megfelelő nag3'ságura vágott féinszövetet kaolin, kovasav, bórsav és alkáli-sókból álló olvasztható pépbe teszünk, azután az így nyert lemezt 40° C-nál megszárítjuk, zománczozó kemenczébe tesszük, s 900° C. hőmérsékletnél 4—5 perczig bennhagyjuk, — aztán ezen lemeznek mindkét, vagy csak egyik oldalát az előbbihez hasonló péppel bekenjük, — mely azonban, összetételénél fogva valamivel gyorsabban olvad, mint az előbbi, — ezután 40° C. hőmérsékletnél megszárítjuk, a zománczozó kemenczébe tesszük, ahol 1000° C. hőmérsékletnél 5 perczig hagyjuk; ezután az így előkészített lemeznek fölületét oly kovasavas sókból álló zománczokkal látjuk el, melyeknek hőtágulási együtthatója ugyanolyan, mint a pépé, s azután 5 perezre a zománczozó kemenczébe tesszük és végül kihűlni hagyjuk. Az első kezelésnél, vagyis a fémszövetek megfelelő pépbe való mártásánál, a fölhasznált pép meglehetős mennyiségű bórsavat tartalmaz, mely mint maró és a vas rozsdásodását gátló szer szerepel; a pép halmazállapota olyan, hogy midőn a lemezt belőle függélyesen kihúzzuk, semmisem csepeg le róla; a szövet csomópontjai a pépet teljesen visszatartják, — melyet előzőleg finomra törtünk és 60-as szitán szűrtünk át, — úgy hogy egy igen egyenletes vastagságú lemezt kapunk, melyen a szövet csomópontjai teljesen be vannak fedve. A lemezt most szárítókemenczében 40° C. mellett függélyes helyzetben megszárítjuk, azután a zománczozó kemencze lapjára tehetjük anélkül, hogy alakváltozást szenvedne. A második kezelésnél, amelynél az így kapott lemez mindkét vagy csak egyik oldalát azon péppel kenjük be, mely a készítménynek testét vagyis főrészét van hivatva képezni, s amelytől a készítmény vastagsága függ, a következő módon járunk el: a lemezt egy, a munka közben netán lehulló anyag fölfogására szolgáló edény fölé egy fából készült létraszerű tartóra fektetjük, aztán megfelelő edényből a 120-as szitán átszűrt, nem túlságosan folyékony pépet ráöntjük; könnyen elsajátítható mes-