28931. lajstromszámú szabadalom • Izzófényű lángzó folyékony szénhydrogének számára
/ (23) nyílással szemben a labda egy másik (25) nyílással vagy nyomó szeleppel bír, mely a (26) elvezető csővel áll összeköttetésben, mely viszont a (27) cső révén a (3) csőbe illesztett (28) csővel van összekötve. Utóbbinak fölső vége derékszög alatt meg van hajlítva és a (3) cső egy nyílásán van átdugva, úgy hogy a korona (6) magja köré illesztett (29) fölszívó anyag, például azbeszt, gipsz stb. fölött torkol. A (21) rúd, melynek alsó vége a (19) labda legfölső pontjával van összekötve, fölső részén a (3) csövön alkalmazott (30) vezetékben és a (3) csövet övező (31) hüvely (32) kivágásában vezetődik. A (21) rúd fölső vége derékszög alatt meg van hajlítva és a vége a (31) hüvelyt körülvevő (22) hüvelyben kiképezett lejtős (34) kivágásban (6. ábra) vezetődik. A (31) hüvely a (3) csövön szilárdan a (22) hüvely ellenben lazán illetve forgathatóan van alkalmazva. Az elforgatás megkönnyítésére a (22) hüvely (35) fogantyúval van ellátva. Hogy a (22) hüvely elforgatásával, vagyis a (19) labda működtetésével egyidejűleg a (9) tárcsa is elforgattassék, illetve a gázkeverék útja megnyittassék, a (22) hüvely két, a (9) tárcsa fogantyúján túlnyúló (36) peczekkel van ellátva, melyek a (22) hüvelynek bizonyos szöggel való elforgatása után a (9) tárcsa fogantyújába ütköznek és a tárcsák magukkal viszik. Ha a lámpát meg akarjuk gyújtani, akkor föltéve, hogy a gázkeverék útja zárva van, mindenekelőtt a (22) hüvelyt fogantyújánál fogva megfelelő szöggel elforgatjuk, miáltal a (21) rúd legfölső állásából lefelé nyomul és a megelőző löketnél a labdába beszívott folyadékot a (26 27) és (28) csöveken át a (6) lángzómag körül lévő (29) azbeszt- vagy gipszrétegre fecskendi. A (22) hüvely elforgatásakor azonban a (36) peczkek egyike a (9) tárcsa fogantyújába ütközik és ezt aztán oly állásba forgatja, hogy a gázkeveréknek szabad útja van, vagyis, hogy a (9) tárcsa (10) nyílásai az elosztó tárcsa (12) nyílásai fölé l kerülnek. Ha már most a világító anyag| gal teleszívott gipsz- vagy azbesztréteget a korona alsó részén alkalmazott (18) nyíláson át meggyújtjuk, úgy a keletkező láng a (3) csövet részben közvetlenül, részben pedig a (6) lángzó mag hőközlése útján igen hatásosan hevíti. A (3) cső ily módon való fölmelegedése által a kanóczban fölszívott szénhydrogén mihamarább elgőzösíttetik vagy elgázosíttatik. A (3) csőben fejlődő gázok a (12) csatornákon és ezeket elhagyva, levegővel keverődve, a (10) nyílásokon, a (7) fúratokon és a (14) süvegen át az izzótest alá jutnak, hol a külső láng által meggyújtva, az izzótestet izzásba hozzák. Az azbeszt vagy gipsz által fölszívott folyadék elégése után a (3) csőnek további hevítését már maga a (14) fémsüveg fölött égő kék láng végzi, mely az előzőkben már ismertetett módon tápláltatik. A 7—10. ábrákban bemutatott lámpa az előzőkben ismertetett lámpával lényegében azonojs s csak a kivitel tekintetében tér el amattól. Eltér előbbitől első sorban abban, hogy a (6) lángzó mag nem tömör, hanem (37) hüvelyt képez, melyen belül a (7) furatokkal égyenértékű, fölül bővülő (38) csövek vannak alkalmazva. A (9) tárcsa itt teljesen hiányzik és így az (5) korona közvetlenül a (11) elosztó tárcsán nyugszik. Eltér abban is, hogy a (18) lámpabél a (3) gőzösítő csövön belül egy külön (41) csőbe van behúzva, mely az égés bevezetésére szolgáló világító anyagot a lángzó koronába vezető (28) cső számára (42) hosszhasítékkal van ellátva. Ezen (41) csőnekés a (43) hosszhasítékoknak az :a ezé Íjuk, hogy a lámpabél által fölszívott világító anyagból fejlődő gőzök ne a lámpabélen legyenek kénytelenek áthatolni, hanem a (3) gázosító cső fala mentén az ezzel képezett csatornákban vonuljanak lefelé. Ez igen előnyös, mivel egyrészt a gőzösítő cső hatásosabban hevíttetik, másrészt a gőzösítés is sokkal hatásosabban s gyorsabban megy végbe. A (41) cső úgy van a (3) csőbe beillesztve, hogy minden egyes (43) hasíték elé a (3) csőnek egy-egy (44) nyílása esik, mely a (11) elosztó tércsában kiképez,:tt
