28925. lajstromszámú szabadalom • Gép, kis frekvenciájú vagy többfázisú váltakozó áram fejlesztésére

hl egy végbe, mely az egyenáramú gép ! negativ sarkától ágazik el. Mikor az átkapcsoló 90°-kal fordul el, vagyis egy negyed periódus után a lüktető egyenáram másik fázisának kommutálása megy végbe. Az áramfogyasztók a fáziskülönbség jelzésére egymásra merőlegesen vannak rajzolva. Hasonló módon lehet három, egymástól egy harmad-periodussal eltérő áramot létesíteni, csakhogy ekkor figyelembe kell vennünk, hogy az egyenáramú gép kollektorán 120° távolság csak fáziseltolódásnak feó lel meg, tehát a három áram elvezetése czéljából az egyik vezetőt föl kell cserélni, illetve többfázisú áramok használatánál a vezetékek kapcsolásának módját is figyelembe kell venni. Egyáltalában lehetetlen azonban az, hogy a többfázisú áramokat, melyeket a föntebb leírt módon állítunk elő, egymással összelánczoljuk és minden egyes fázisnál külön-külön átkapcsolókat kell alkalmazni, azonban ezeket — mint az a 6. és 7. ábrán látható — közös tengelyre lehet ékelni. A kis gyakoriságú váltakozó áram előállítására használt dinamógépet az ismert módon elektromos vagy mechanikus úton lehet hajtani, ezért az 1—7. ábrán látható -(- és — jelzésű, egyenáramot vezető vezetékeket nem is ismertettük, amennyiben ame vezetékek arra szolgálhatnak, hogy az áramfejlesztőt valamely egyenáramot szolgáltató hálózatból forgótranszformátor gyanánt tartsuk üzemben, vagy pedig hogy az áramfejlesztőből a kis gyakoriságú váltakozó áramon kívül egyenáramot is vonhassunk el. Lehetne azonban az egyenáramú dinamógépet — ha annak megfelelő súrlódógyűrííi vannak- több (vagy egy-) fázisú váltakozó áramot szolgáltató hálózatról szinkronmótor gyanánt is járatni. Ebben az esetben a gép periodustranszformátort képezne, melynek segélyével egy adott több- (vagy egy-) fázisú hálózat periódusainak számát felére csökkenthetjük. A csatolt rajzokon az egyenáramú dinamót mellékáramkörű gép gyanánt képzeltük kiképezve, de lehetne az áramfejlesztőt vegyes tekercselésű gép gyanánt is kiképezni. Ebben az esetben a lüktető egyen-1 áramot kommutálása előtt vezethetjük a mágnestörzsek tekercseléseibe, de ha az áramfejlesztő egyenáramú hálózatból táplált forgótranszformátor, a tápláló egyenáramot is használhatjuk a főáramkörű elektromágnesek táplálására. Ha az áramfejlesztőről csakis egy váltakozó áramot veszünk le, mindenhol lüktető áram fog keringeni,ekkor a tápláló vezetékekben egyenáram használata esetében is lüktető áram folyik. Ha azonban a gépről többfázisú váltakozó áramot veszünk le, a szolgáltatott összes áram lüktető áram jellegét többé-kevésbbé elveszti, sőt két teljesen egyenlően terhelt fázis esetében a szokásos elméleti föltevések mellett az üzemi áram teljesen egyenárammá válik, mert a leírt módon fejlesztett áram egyenletes mágneses tér föltételezése mellett nem szinuszgörbe, hanem minden félhulláma, szinuszquadrátgörbe. Ennek megfelelően a második, az elsővel szemben —- fáziskü-Cl lönbséget mutató görbe minden félhulláma kozinuszquadrátgörbe, tehát a két áram összege minden pillanatban ugyanaz. Az átkapcsoló elrendezésére még meg kell említeni, hogy minden esetben csakis a megosztott súrlódógyűrű és a kefék relatív forgása szükséges, miért a súrlódógyűrű nyugalomban is lehet és a kefék foroghatnak. Ebben az esetben a megosztott súrlódógyűrűkkel kapcsolatot létesítő súrlódógyűrűk és kefék elmaradnak, azonban a forgókeféket kell az áram elvezetése czéljából más forgókefékkel és fix súrlódógyűrűkkel kapcsolni. így pl. a 2. ábrán mindkét kapcsolási elrendezésnél (úgyszinte a 3. ábrán is) az egyenáramú keféken és az ezekkel kapcsolt súrlódógyűrűkön, valamint a megfelelő keféken kívül még egy- fix súrlódógyűrűt és négy, — illetve mert a gyakorlatban a kettős kefék alkalmazása föltétlenül szükséges, — hat forgó kefét kellene alkalmazni. A 6. és 7. ábra esetében két fix megosztott gyűrű, négy fix súrlódógyűrű és tizenkét forgókefe volna szükséges, miért is ez a módosítás a szerkezetet korántsam egyszerűsítené, hanem annak egyszerű kinematikai megfordítása gyanánt tekintendő.