28913. lajstromszámú szabadalom • Elektromos lámpa
tér olyan állapotba ment át, melyben az | egyik elektródától a másikhoz a kisülés i bekövetkezhetik. E jelenség természete, ; mely a találmány könnyebb megérthetése I czéljából legyen itt röviden megemlítve, J lényegét tekintve mai napig sincs kiderítve, illetőleg nem magyarázható meg semminemű határozott elmélet alapján, mindazonáltal tény, hogy e jelenség gyakorlati alkalmazásával jelentékeny előnyök érettek már eddig is el. Az 1. ábrán bemutatott kiviteli alaknál (1) egy hosszú egyenes üvegcsövet jelöl, melynek végei az elektródákkal vannak fölszerelve. Ezen elektródák közül a (2)-vel jelölt elektróda valamely szilárd testből áll, míg a (3) elektródát valamely alkalmas, nehezen folyó, elgőzölögtethető ! olyan anyag, például amalgam, alkotja, mely elegendő mennyiségű olyan anyagot tartalmaz, hogy az amalgam közönséges hőfoknál a nehezen folyó állapotban megtartassák. A fölső (2) elektróda grafitból, vasból, platinából, platinairridiumból, vagy egyéb ily fajta szilárd anyagból van készítve, de legczélszerűbb azt mesterséges i grafitból készíteni, mely a lámpa üzeme j alatt keletkező forróság ellenében a legnagyobb ellenállást fejti ki föloldódás vagy elgőzölgés, illetőleg gázképződés tekintetében. Czélszerű olyan mesterséges grafitot alkalmazni, mely az elgőzölögtethető tisztátlanságoktól megelőzőleg elektromos kemenczékben megszabadíttatott, vagy pedig olyan természetes grafitot, mely megelőzőleg hasonló tisztításnak vettetett alá. A (2) elektróda (5)-nél mozoghatóan van a (4) vezető dróthoz erősítve, melyen keresztül valamely elektromos áramforrásból ] áram vezettetik a lámpába. Az alsó (3) elektróda a másik (6) vezető drótot veszi körül, mely alkalmas módon van az (1) j csőbe bevezetve. Hogy ezen két fő-elektróda közt elektromos kisülés létrejöhessen, egy (7) segédelektróda van a fölső (2) főelektróda mellett elrendezve, mely az utóbbival vagy kontaktust képez, vagy pedig attól el van választva. A (7) elektróda platina- vagy platinairridium-drótból áll és egy szűk (8) csőnyúlványba van beágyazva. E drót (9)nél keresztül hatol a (8) csőnyúlvány falán és (10)-nél egy vezető dróttal áll kapcsolatban,. mely vagy közvetlenül vagy alkalmasan megválasztott (11) ellenálláson keresztül a másik (6) fővezetékhez vezet. A (7) segédelektróda katóda gyanánt szerepel és így idővel rendkívül fölmelegedik. Hogy tehát a (8) csőnyúlvány jelentékenyebb fölmelegedés ellenében megóvassék, az egy a (7) elektródát körülvevő (13) üvegcsővel van fölszerelve és (12) higanynyal van megtöltve. Ha mcst a lámpát működésbe akarjuk hozni, a lámpa fölső végét könnyedén ideoda mozgatjuk, hogy a (2) és (7) elektródák között kontaktus jöjjön létre, illetőleg a kontaktus ismét megszakíttassék. A kontaktus megszakítása következtében itt elektromos kisülés jön létre, mely pillanat alatt kisülést létesít a (2) és (3) főelektródák közt is, melyeknek (4) és (6) végeivel a (14) és (15) fővezetékek vannak összekötve. Ha a kisülés a főelektródák közt egyszer megkezdődött, a (3) és (7) elektródák között azonnal megszűnik a kisülés, miután e két elektróda egymást nem érinti. Hogy a (7) segédelektródát magában foglaló áramkört a hirtelen bekövetkező rövidzárásnál vagy egyéb üzemzavarnál azonnal meg lehessen szakítani, egy kikapcsoló van az áramkörben elrendezve, mely az áramkörbe iktatott (16) kontaktusokkal bír. E kontaktusok egymással való kapcsolata azonnal megszűnik, mihelyt a (17) mágnes, mely a lámpa fővezetékeinek egyikébe van beiktatva a lámpa meggyújtása alkalmával gerjesztve lett. Az 1. ábr?n föltüntetett mcst ismertetett kiviteli alaknál a segédelektróda a pozitív főelektrcdával, vagyis az anódával, hozható érintkezésbe, míg külső végén az a negativ főelektródával, azaz a katódával van elektromos kapcsolatban. A segédelektródának a két főelektródával való kapcsolata azonban ellenkező módon is elrendezhető. A lámpa ennek megfelelő kiviteli I alakja a 2. ábrán van bemutatva.
