28911. lajstromszámú szabadalom • Újítások elektromos akkumulátor telepeken

tya a perforálásokat elzárja és gázmentes zárást létesít. Miután a gáznyomásnak ily módon a válaszfal alatt kell összegyűlnie, a válaszfal kissé fölfelé domborul, addig, míg a nyomás annyira megnő, hogy a per­forácziók egyikén vagy többjén áttör, mi­által a gáz elég nagy sebességgel illanhat el, hogy a czella födelének alsó oldalán a hártya fölület^tenzióját legyőzze, miáltal a mechanikusan tovaragadott részecskék az elillanó gázból kiválnak. A most leírt vá­laszfal a föntebb leírt szelepszerkezet ki­segítésére használtatik, különösen akkor, ha a túltöltés folytán heves gázfejlődés áll be. A telep összeállításánál czéliszerű ható anyagok gyanánt a depolarizáló pólus ré­szére a nikkel elektrolytikus ható oxydját és a kisütésnél az oxydálódó pólus részére elektrolytikusan ható, finoman fölaprózott vasat alkalmazni; a nikkelt czélszerű, úgy mint eddigelé, pehelygrafittal keverni. Azon tény folytán, hogy a nikkel-elem, ha töltő áramnak van kitéve, jobban igyekszik duz­zadni, mint a másik pólus, czélszerű anik­kelt tartalmazó (8) zsákokat vagy vartá­nyokat vastagabb aczéllemezből készíteni, mint a finoman fölaprított vasat tartalmazó zsákokat. Ez azonban nem lényeges és ha a könnyűség nem igen kivántatik, akkor mindkét ható anyag zsákjait vagy tar­tányait ugyanazon vastagságú fémből ké­szíthetjük. Azt találtam, hogy igen jó ered­mények biztosíthatók, ha a vas helyett a kobalt anhydrikus oxydjait vagy más elek­trolytikusan ható kobaltoxydckat alkalma­zunk, azonban a legjobb eredményeket mégis akkor érjük el, ha elektrolytikusan ható finoman fölaprózott vasat alkalmazunk. A kobaltnak e czélra alkalmas anhydrikus oxydját az által kaphatjuk, ha a kobalt száraz oxalátját izzítjuk és azután a leve­gőn alacsony hőmérsékleten tartjuk, míg egészen szétmálik. A helyett, hogy a kisü­tésnél az oxydálódó elektróda részére pe­helygrafitot alkalmazunk, a ható anyaggal kapcsolatban valamely jól redukálható fé­met, mint például higany, vörösréz vagy ezüst, vagy ezen fémek egy kombinácziója is alkalmazható azon czélból, hogy a ható részek között jobb elektromos kontaktus biztosíttassék, úgy hogy a súly némileg ki­sebb lesz, mi mellett egyidejűleg a czeKa az egész kisütési periódus alatt nagyobb feszültséget tart fönn. Czélszerűnek talál­tam, ha az elektrolytikusan ható, finoman fölaprított vashoz vagy más ható anyaghcz megfelelő mennyiségű ammoniás rézvegyü­letet és higany lecsapott oxydját adjuk, úgy hogy végül egy oly keveréket kapunk, mely 64°/0 vasból, 30% vörösrézből és 6% higanyból áll. Az ammoniás rézvegyületnek és higanyoxydnak az elektrolytikusan ható vashoz vagy más hátó anyaghoz való hozzá­adása azt eredményezi a vörösrézben és hi­ganyban, hogy utóbbiak a vas redukáló ha­tása folytán azonnal fémes állapotra redu­káltatnak, mi mellett a vasszemcsék egy része oxydáltatik; egyidejűleg a fémes vö­rösréz részei higanyamalgámmal vonatnak be, úgy hogy az oxydáló hatástól jobban megvédetnek. A reakczióban az ammóniák gáz alakjában szabaddá lesz. A fönt leírtak azt eredményezik, hogy l mindegyik ható vasréz vagy más ható í anyag, fölületén igen finoman elosztott alakban amalgámozott vörösréz lepellel bo­ríttatik be, mely egy kevés vasoxyddal ke­verődik. Ezen keverék ezután brikettek alakjára hozható és a telepen alkalmaz­ható. Természetes, hogy a higany egymagában is alkalmazható redukáló anyag gyanánt, mely esetben megfelelő mennyiségű lecsa­pott higanyoxydot kell a finoman fölosz­tott elektrolytikusan ható vassal vagy más ható anyaggal keverni, úgy hogy végter­| mék gyanánt egy oly keveréket kapjunk, mely 20% higanyból és 20% vasból áll. Ha egyedül vörösrezet alkalmazunk, akkor az elektrolytikusan ható vassal vagy más ható anyaggal oly mennyiségű ammoniu­mos vörösrezet kell keverni, hogy a kapott keverék 66% vasból és 34% vörösrézből álljon. A higanynak vashoz, vagy a vörös­réznek vashoz vagy higanynak és vörös­réznek vashoz való fönt megadott arányai a legjobb eredményeket adják, azonban

Next

/
Oldalképek
Tartalom