28911. lajstromszámú szabadalom • Újítások elektromos akkumulátor telepeken

A (18) segédelektróda itt a (19) katódával működik együtt és külső végén egy (20) vezeték segélyével a (21) ancdával van összekötve. A gyújtó kontaktust a (18) segédelektróda és egy előnyösen platinairridium-drótból készült (24) elektróda alkotja, mely a (19) katódán keresztül megy és külső végén a (26) fővezetékkel áll kapcsolatban. A (18) segédelektróda hengerből, hasáb. ól vagy (27) lemezből áll, mely a (29) csőnyúlvány falán keresztül menő (28) drótra lazán rá van akasztva. Ezen kiviteli aüaknál nem szükséges a segédelektródát idvegcsövön keresztül vezetni és utóbbit higanyfürdőbe helyezni, miután a segédelektróda itt anóda gyanánt szerepel és így nem melegedik annyira meg, mint az első kiviteli alaknál. Az üvegcső itt (25)-tel van jelölve. E gyújtómechanizmvs működésének módja ugyanaz, mint a föntebb ismertetett kiviteli alaké. Mindenekelőtt a lámpa csekély megdöntésével a kontaktust létesítjük a (24) és (27) elektródák között; a kontaktus megszakadásakor keletkező voltaív, mint föntebb említtetett, a lámpában foglalt gőzök ionizálását eszközli mely a (19) katódából kiinduló ionok által erősbítve, az egész üvegcsövön tovaterjed és a főelektródák közt az elektromos kisülést hozza létre. Hogy a segédelektróda áramkörének megszakítását eszközöljük, ugyanolyan kikapcsolót alkalmazhatunk, a minőt az 1. ábrán láttunk. E kontaktusok (22)-vel, míg a mágnes (23)-mal vannak jelölve. (30) a (20) vezetékbe iktatott ellenállást jelöli, mely rövid csöveknél és aránylag csekély elektromótorikus erőkifejtésnél el is hagyható. A 3. ábra a 2. ábrán föltüntetett berendezés egy kiviteli alakját mutatja, melynél a lámpa működése önműködően indul meg. A 3. ábrán föltüntetett elrendezés lényegében ugyanaz, mint a 2. ábrán látható. A gyújtó volta-ív önműködő létrehozására itt egy (31) elektromágnes van elrendezve, mely az egyik fővezetékbe van beiktatva és gerjesztése alkalmával a (32) segédelektródát a (34) katóda (33) nyúl-i vánváról leemeli, hogy a gyújtó volta-ív keletkezzék. Világos, hogy ezen esetben a segédelektródát vagy csak részben, vagy egészen is mágneses anyagból kell készíj teni. Ha csak részben készítjük a segéd| elektródát mágneses anyagból, a többi részt | grafitból kell készíteni, mely anyag az 1. : és 2. ábrákon látható segédelektródák előállítására is alkalmaztatott. A 3. ábra sze-i rinti kiviteli alaknál a föntebb ismertetett kikapcsolót használni fölösleges, miután a segédelektróda áramköre a gyújtó volta-ív keletkezése után úgy is meg van szakadva. Czélszerűnek mutatkozott az ilyen lámpák katódáját nem egyetlen anyagból, hanem amalgamból készíteni, illetőleg a föntebb említett anyagokat olyan anyagokkal keverni, melyek magasabb elgőzölögtetési fokkal bírnak, tehát például lithiummal és magnéziummal. Ez által a lámpában a gőz j feszült-ége ugyanazon hőfoknál csekélyebb, mint különben, miáltal ama különleges előnyt érjük el, hogy a lámpa áram-és hőfokingadozások esetén nem alszik el könynyen. Ügyelni kell azonban, hogy az anyagoknak az említett módon való alkalmazása folytán a gőznyomás nagy mértékben 1 ne redukáltassák, mert ez nemcsak a kitűzött czélt nem tenné elérhetővé, hanem a lámpát sckkal érzékenyebbé is tenné. SzArtADALMI IGÉNYEK. i 1. Elektromos lámpa, melynél gázoknak vagy gőzöknek elektromos energia segélyével világító képességet kölcsönözünk i és mely egy üvegcsőben az elgőzölögtethető elektróda egy részét gőzalakban tartalmazza, az által jellemezve, hogy l egy mellékáramkörbe egy czélszerűen platinából, vagy platinairridiumból készült (7) elektróda van beiktatva egy forgathatóan ágyazott, czélszerűen grafitból készült (2) főelektróda közelében azon czélból, hogy a lámpa csekély megdöntése által a két elektróda érintkezése után gyújtó volta-ív keletkezzék, mely a cső belsejének ionizálását eszközli és az előbb említett (2) fce'e'- trcdn