28903. lajstromszámú szabadalom • Újítások automobilokon
sal váltakozhatnak is. Hogy az (FI) csövek túlságosan föl ne hevülhessenek, ezeket külön védőcsövekkel védhetjük. A vízbevezető (J) tápláló csövek legelőnyösebben a (Jl) lángliídban helyezhetők el, ha azonban kívánatosnak látszik, hogy azokat máshol rendezzük el, egy vagy több terelő lemezt is alkalmazhatunk a (G3) burkolat fenekén, melyek a lángot a lángzótól az (F7) süveg felé terelik. A fölső (F6) kamara egy gőzgyűjtővel közlekedik, melyet a rajzon nem ábrázoltunk és mely a szokásos biztonsági szeleppel köthető össze, az ezen át kifuvatott gőzt a gőzsűrítőbe vezetjük. A gőzt az (F6) kama rából az egyik (F9) csőcsönkon vezethetjük át, & többi arra használható, hogy a gőzfejlesztőt valamely más berendezéssel kössük össze. A folyékony tüzelőt fogyasztó lángzó üzembehozatalára egy tetszőleges el nem égő anyagból, pl. aszbesztből készült párnát használhatunk, melyet egy mellékvezeték útján lehet tüzelőanyaggal itatni; ugyanazt a berendezést lehet akkor is használni, mikor a mótor nem működik, de a gőzfejlesztőt melegen akarjuk tartani. Erre a czélra egy külön lángzót is lehet alkalmazni. Bizonyos esetekben előnyös, ha szilárd tüzelő anyagot használunk a cseppfolyós tüzelőanyag helyett, vagy evvel együtt. Hogy ez lehetségessé váljék, a (H) lángzócső fölött egy (L) szállítócsigát alkalmazunk (9. ábra), melynek burkolatában (Ll) nyílások vannak kiképezve. A megfelelő mértékben fölaprított szilárd tüzelő anj-agot az (L2) csavar tolja előre, mikor az az (L1) nyílásokon át kihűli és a (J) csövekre esik, hol az a folyékony tüzelőanyaggal együtt az ez által beszívott levegő hatása alatt elég, vagy pedig — ha csak a szilárd tüzelő anyagot használjuk — a vízcsövek által képezett rostélyon ég el, mikor a tüzelőanyag elégése maga létesíti az égést tápláló légáramot. Ha a (J) vízcsövek rostély gyanánt szerepelnek, a (G3) burkolat fenekét valamely alkalmas módon nyithatóvá kell tenni, hogy a salakot és hamut eltávolítsuk és hogy a tüzelőtérbe levegőt juttathassunk. A szilárd tüzelőanyag elégésének megkönnyítésére fokozott huzatot létesíthetünk, a hőhatás fokozására pedig az égésterményeket az égést tápláló levegő előmelegítésére hasznosíthatjuk. Bármely tüzelőanyagot alkalmazzunk is, a tüzelőteret, vagyis a (G3) burkolat és az (F7) süveg között levő teret alkalmas tűzálló béléssel kell bevonni. A főkeret (Al) kereszttartóján (1. és 2. ábra) tehát a jármű mellső végén a gőzsűrítő van fölszerelve, melyet több (M) gőzsűrítő edény képez. Mindegyik (M) gőzsűrítő alapelve ugyanaz, ami az előbb leírt gőzfejlesztőé, úgy hogy ezek részletes ismertetése fölösleges, Ha a föntebb leírt gőzfejlesztőt gőzsűrítő gyanánt használjuk, a gőzt az alsó (F8) kamarába vezetjük, hol az egy gőzpárnát képez, tehát a gőz- és vízkeringés ugyanúgy megy végbe, mint a hogy azt előbb leírtuk. A megrajzolt gőzsűrítő berendezés öt edényből áll, ezek közül négy párosával ugyanabban a magasságban az (Al) kereszttartó két oldalán van elrendezve, míg az ötödik a mellső páron az (Ml) karok segélyével magasabban van szerelve. A két mélyebben fekvő edénypár alsó végén az (M2) karok útján csavarolás segélyével van egymással összekötve, ezenkívül a födelükön, illetve fenekükön alkalmazott (M3 M4) összekötő csövek is biztosítják a kellő viszonylagos helyzetüket. Az (Al) kereszttartó alsó oldalától az (M5) karok (4. ábra) indulnak ki, melyekkel az (M2) karok a gép szerelésére használt (C2 C5) rugókhoz hasonlóan elrendezett rugók útján vannak összekötve. A hátsó gőzsűrítők fölső végeit a főkeret (A5) közép kereszttartójával az (M7) összekötő rudak kötik össze (t. és 2. ábra), melyek mindkét végükön csuklósan vannak megerősítve, úgy hogy a gőzsűrítők az (M6) rúgók által megengedett elmozdulásait ki nem zárják. Ha kívánatosnak bizonyul, a fölső gőzsűrítőt hasonló (M8) összekötőrúd útján lehet az alsó gőzsűrítőkkel vagy a főkeret egy alkalmas pontjával összekötni.
