28891. lajstromszámú szabadalom • Zárt akkumulátor
_ 4 — mik. Az így előkészített hengert az előzőkben ismertetett módon egyenletes (3) oxydréteggel vesszük körül és a megszárított hengerre egy elasztikus gummiból készült, zacskószerű (9) tömlőt húzunk rá. Az ólomsodrony legfölső csavarulatához egy (10) fémszalagot forrasztunk hozzá, mely az elektróda belsejéből előnyúl és az elemnek pozitiv sarkát képezi. A henger fölső részénél föntmaradó gyűrűs teret masztiksz benyomása által zárjuk el. Az így képezett elem működési módja teljesen hasonló az 1. ábrán bemutatott elem működésével. A12. ábrán olyan elem van bemutatva, mely kompound-elemnek nevezhető és két elektródából áll, a melyek egymásba vannak betolva. Két elektróda helyett természetesen hármat, négyet vagy többet is vehetünk. Ezen elektródák úgy működnek, mintha csak egymás után volnának kapcsolva, úgy hogy az elektromótorikus erő egyenlő az egy-egy elektródánál található erőnek az elektródák számával való szorzatával. Természetesen csakis két sarok van. Különben a többi elrendezés változatlan marad. Ezen elrendezés folytán tehát elemenként bármely kivánt kapaczitás elérhető. Ez uton tehát az elektródák egy részét megtakaríthatjuk, nevezetesen azokat, melyek a középső elektródától kiindulva, a pozitiv elektródahengerek külső fölületei által képeztetnek. Ezen elrendezés azonban csakis akkor előnyös, ha elektrolyt gyanánt valamely sós oldat (kadmium-szulfát) alkalmaztatik, vagy pedig magas feszültségnél manganszulfát. A 13. ábra negativ elektródával bíró elemet tüntet föl, (28) savtöltéssel, hol az elektróda lyukacsos burkolatban rendeztetik el. A (24) ólomcső vezetőanyag gyanánt szolgál a (24) aktivmasszával szemben, mely utóbbi az átlyukgatott (23 és 24) ólomcsövek között föntmaradó gyűrűs térben helyeztetik el. A negativ hatóanyagnak kiterjeszkedése egészen jelentéktelen, letöredezése is ritkán fordul elő s ha ez mégis bekövetkeznék, úgy rövidenzárás, a pozitiv elektródák állékonysága folytán, mégsem léphetne föl. A 14. ábrán a 13. ábrában bemutatott elektróda-typusnak egy kissé módosított kiviteli alakja van föltüntetve. Itt ugyanis a negativ (3) hatóanyag közvetlenül a pozitiv elektródának lyukacsos (1) hengerére van fölrakva. Ez által azonban a közbenső, éppen most említett porózus ólomszivacsból álló, (25) henger fölöslegessé válik. A negativ hatóanyagot egy perforált (14) ólomhenger hordja, mely az elektrolytnak áthatolását megengedi. Az utóbbi telíti a porózus masszát, mely magát teleszívja s mely egyszersmind a víz elektrolytikus szétbontásának középpontját képezi. Az elektrolyt áthatolása rendkívül könnyen történhetik a porózus, illetőleg lyukacsos ólomhengeren keresztül. A 15. ábra egy száraz-akkumulátor-elemet mutat be, csekélyebb kapaczitással. Itt ismét a porózus (27) ólommassza által képezett elektróda van jelen, mely ebben az esetben viszonylag vastag, úgy hogy tekintélyes mennyiségű elektrolyt fölszívására képes. Ezen (27) hengerbe 1—2 mm. térköz fönthagyása mellett egy (26) szénrúd tolatik be. A gyűrűs tér negativ masszával (ólomszivaccsal) töltetik ki, melynek pontosan annyinak kell lennie, mint a pozitiv oxyd massza mennyisége. Ha a falvastagság 12 mm., úgy elegendő az összes hatóanyagok 40%-ának megfelelő súlyú kénsavat az elembe tölteni, hogy 1 mm. vastagságú oxydréteget tökéletesen kihasználhassunk. Az elemből kinyúló szénrúd fémcsavarral van fölszerelve, az áramot tovavezető közeg bekapcsolása végett. Az elektrolyt a maszszába vagy a szerelés előtt, vagy pedig a szerelés után vezettetik, még pedig az által, hogy a hengert egyszerűen belemerítjük a savfürdőbe. Maga a megtöltés, illetőleg telítés a hajcsövesség folytán következik be. A negativ elektróda rendesen a pozitiv elektróda porózus csövének közepén helyeztetik el és így meríttetik az elektrolytba. Az alkalmazott elektrolythoz képest a negativ elektródák is különböző kiviteli alakkal bírnak. A sós elektrolyt kadmiumszulfátnak savanyú oldatából áll, még pedig 120 150 g.
