28871. lajstromszámú szabadalom • Tok elektromágnesek, relaisk stb. számára

— 2 — ból, például vasból áll és számos keresztben menő (al) mélyedéssel vagy fúrattal van ellátva. E fáratokba vagy mélyedésekbe a (b) mágnestekercsek vannak beillesztve. Mindegyik mágnestekercs egy (c) maggal van ellátva, mely szintén mágneses anyagból áll és az (al) mélyedés (a2) fenekére, illetőleg az (a) rúd vagy lemez hátulsó falára (d) csavar segélyével van erősítve. A (b) tekercs rendes szerkezetű és egy (cl) papir- vagy egyéb anyagú burokkal bír és pedig úgy a tekercs és a mag, mint a tekercs és az (al) mélyedés fala között. Szigetelés czéljából a tekercs (b2) szigetelő tárcsákkal van ellátva. Az (a) rúd vagy lemez (a2) hátulsó fala (a3) nyílásokkal van ellátva, melyek egymás alatt vannak elrendezve és melyekben (e) szigetelő hüvelyek vannak elhelyezve, hogy az ott keresztülni enő (f) drótoknak az (a) rúddal vagy lemezzel való érintkezése megakadályoztassék. E drótok a mágnestekercsek szilárd pólusait alkotják, melyekhez a tekercsek végei vannak erősítve, illetőleg forrasztva. Ezen (f) drótok a tekercsek hátulsó (b2) szigetelő tárcsáján mennek keresztül és ezek által tartatnak helyzetükben. Az (a) rúd vagy lemez föliiletén, minden egyes mágnes fölött néhány rúgó van elrendezve. E rugók egy alsó (hl), egy fölső (h2) és egy középső (h3) rúgóból állanak, melyek közül az első az (a) rúdtól, hátulsó végén szigetelő szalag, mellső végén pedig egy (k) szigetelő csap segélyével el van szigetelve. A (k) szigetelő csap (kl) talpa meg van vastagítva és az (a) lemez fölületére van erősítve, míg annak vékonyabb része olyan vastagsággal bír, hogy pontosan beillik a (hl) rúgó megfelelő nyílásába, miáltal a (hl) rúgó helyzetében rögzíttetik. A (h3) rúgóban nagyobb nyílás van, úgy hogy e rúgó szabadon vibrálhat a (hl) és (h2) rugók között. A (h2) rúgó szabad vége a (k) szigetelő csap fölső végére támaszkodik. A rugók egymástól szigetelő szalagok, az (o) csavaroktól pedig (p) szigetelő hüvelyek segélyével vannak elszigetelve. Ha tehát az (o) csavarokat megszorítjuk, a rugók szorosan és mereven ráerősíttetnek az (a) lemezre, vagy rúdra, míg a (h3) rúgó szabad vége a (hl) és (h2) rugók között szabadon vibrálhat, és így vagy az egyik vagy a másik rúgóval létesít kontaktust. A mágnes mellső végén egy (r) armatúra van elrendezve, mely, a mint az a 4. ábrán látható, egy szögvasalakú lemezből áll. E szögvas két (rl) és (r2) szárral bír, melyeknek egymással képezett szöge valamivel nagyobb 90°-nál. Az (r2) száron közvetlenül a hajlási él mellett egy (r3) nyílás van elrendezve, melyen egy az (a) lemezbe beerősített (s) csap megy keresztül. E csapra egy (sl) csavaranya van rácsavarva, mely (s2) hasítékkal bír, hogy szorosan ráfeküdjék az (s) csap csavarmeneteire és így az (sl) csavaranyát bármely helyzetében rögzítse. Az (r3) nyílás nagyobb, mint az (s) csap, úgy hogy az armatúra szabadon vibrálhat. Az (rl) kar hátulsó végén egy (r4) szigetelő tárcsa van elrendezve, mely a (h3) rúgó szabad végével érintkezésbe jöhet, hogy kontaktust létesítsen a (hl) és (h3) rugók között. A mint az a 3. ábrán látható, az armatúra az (a) rúd (a4) éle körül forog és ezen kívül semminemű más forgási pontot, csapot stb. nem igényel. Ha a (b) tekercsbe az (f) drótokon keresztül áramot vezetünk, akkor a mágneses erővonalak a (c) magon, az (a) lemez (a2) hátulsó falán és az (a) lemeznek a (b) tekercset környező részein keresztül a mágnes mellső végéhez és végre az armatúra (r2) karján folynak keresztül, mely utóbbi az erővonalak útját megrövidíteni igyekszik és így az (hl) kart megemeli, miközben a (h2) és (h3) rugók jönnek érintkezésbe. A mint ebből látható, e mágneshatás folytán az egész (r2) kar odavonzatik, tehát igen erős mágnes és biztos mozgás létesül. A mágneses erővonalak számára egy ilyen teljesen zárt út, illetőleg csak kis légköz jelenléte teljesen meggátolja az áthallást és az egyéb zavaró hatásokat a különböző mágnesek között. Természetes, hogy egy ilyen egyszerű rúdban vagy lemezben annyi elektromágnest lehet elrendezni, a mennyi szükséges,