28841. lajstromszámú szabadalom • Egymás fölött és egymás mögött álló forralóból alkotott nagy vízterű kazán

8 zán fölállításánál rászögecselhető. Ha ez nem lehetséges, akkor a 6—8. ábra szerint enie forralok mindegyikét egy öntött (hl) csőcsonkkal látjuk el és eme két csőcsonkot karima és csavar segélyével kötjük össze egymással. Alul az álló forralok szögvasakhoz csavarolt lemezek útján vannak egymással összekötve. - Ez a berendezés igen jól alkalmazható túlhevítőknél, melyeket a túlhevítés kívánt foka szerint az álló kazánsorok között többé-kevésbbé elől vagy hátrább helyezünk el. A 3. ábrán a (g) és (gl) forralok között egy túlhevítő van berajzolva. Ezen nagy vízterű kazán következőképen működik: Az (12) csövön beáramló tápláló vizet az (1) tisztító kamrákban oly hőmérsékletre hevítjük föl, hogy a benne tartalmazott mészsók és effélék kiválnak. A víz már most a kamrákba helyezett betétek túlfolyató karimáin vékony sugarakban leesve, mindenekelőtt a fölül tölcséralakúan bővülő (k) csövön át lefelé a hátsó álló (g2) forralókba jut, a hol ezen forralok gyűrűalakú terében a forralok fala által mindinkább fölhevítve fölemelkedik, azután a következő forraló (k) merülő csövén át lefelé, azután ismét fölfelé és így tovább, áramlik, mindaddig, míg a víz a fekvő forralókba nem jut, a hol az elgőzösítés a legnagyobb. A legalsó (a) fekvő kazánban elrendezett (e) válaszfal által egy gőzkamrához hasonló teret alkotunk, melyből a gőz az (el) csőben fölemelkedik és a vizet keringésbe hozza, úgy hogy a forraló falaival mindig friss víz jön érintkezésbe. A fölszálló tűzgázok a fekvő forralok (s) kitöltéseihez ütközve, a forralókat körüláramolják és a vább haladva, az álló forralok között lévő (sl) kitöltéshez ütköznek és eme forralókat körüláramolva, ismételten le- és fölfelé áramolva, a füstlyuk felé vonulnak. A tűzgázok útját, illetve a kitöltéseken az átmeneteket úgy szabjuk meg, hogy a kilépő tűzgázok hőmérséklete 160°-nál nagyobb ne legyen, a tűzgázok kiáramlási gyorsasága pedig körülbelül 2 m. legyen. A tűzgázok útját pontozott nyilak, a víz keringését pedig teljes vonalakkal kihúzott nyilak jelölik. Ennél a berendezésnél a legalacsonyabb hőmérsékletű víz a legalacsonyabb hőmérsékletű tűzgáz hatásának van alávetve. Az egyes kazánelemek hatásának szükségszerű következménye nemcsak a víz erélyes körfolyamata, hanem az, álló forralókban elrendezett (k) csövek üzem közben is körfolyamatban tartják az egyes forralókban a vizet. A tűzgázok mindenekelőtt az álló (g gl g2 g3) forralókat körüláramolva, a falak mentén álló vizet fölhevítik, miáltal ennek fajsúlya a (k) csövekben lévő víz fajsúlyánál kisebb lesz, a víz szine tehát eme csövekben sülyed, a csöveket körülvevő gyűrűalakú térben pedig fölemelkedik. Ily módon az egész berendezésen erélyes körfolyamat áll elő. Ezen nagy vízterű kazánt igen egyszerű módon tisztíthatjuk, ha a gőz feszültségét 1 atmoszférára csökkentettük. Az álló forralok ekkor merülő csöveik által úgy működnek, mint egy «monte-jus», tudniillik egészen 5—6 cm.-nyire a (k) csövek alsó (jl) nyílásának fölső éléig kiürülnek. A visszamaradó iszapot azután könnyen eltávolíthatjuk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Nagy vízterű kazán, az által jellemezve, hogy a tüzelés fölött egymás fölött fekvő, fölső kazánnal ellátott forralok vannak elrendezve, melyek egymással és a tüzelés mögött egymás mögött álló forralókból alkotott sor első forralójával vannak összekötve. 2. Az 1. alatt védett nagy vízterű kazán egy kiviteli alakja, jellemezve az által, hogy az álló forralok mindegyikét egy merülőcsővel látjuk el, melynek alsó részén víz áramlik be a forralóba, mely vizet a merülő cső a következő forraló fölső részéből elvezeti. 3. Az 1. alatt védett nagy vízterű kazán egy kiviteli alakja, jellemezve az által, hogy minden egyes álló forralósorozat utolsó forralója egy kamrával van föl-