28797. lajstromszámú szabadalom • Berendezés elektromos energia fejlesztésére
— 2 — három kiviteli alaknak közös alapelve az, hogy az éghető gázokat egy lyukacsos választófalon hajtjuk át, melynek az az oldala, amely felé a füstgázok áramlanak, valamely oxygént leadó elektrolyttal érintkezik. Az l. ábrán látható gázelem az (1) edénybe van zárva, mely legelőnyösebben öntött vasból készül és egyik oldalán egy (2) kiürítő vagy elvezetőcsővel van ellátva, melynek (3) zárócsapja vagy szelepe van. Az (1) edény ezenkívül egy oldalt alkalmazott, legelőnyösebben könyökcső alakú (4) töltőcsővel is el van látva, melyet az (5) fedél zár el, — a fedél leemelése után az elektrolyt ellenőrizhető és ujjal pótolható. . Az (1) edény (6) födele oly szigetelőanyagból készül, mely mintegy 220° C. hőmérsékletnek ellenáll. Igen megfelelő ily anyag a pala, azonban más szigetelőt is lehetne használni. A (6) födelet az (1) edény karimájába becsavart (7) csavarok rögzítik. A (6) födél közepén a (9) cső van megerősítve, mely a födéltől függélyes irányban fölemelkedik, azután vízszintes irányban halad tovább és végül akként görbül lefelé, hogy (10) torkolata a felül nyitott és belsejében (12) terelőlemezekkel ellátott (11) tölcsér fölött álljon. Ezt a tölcsért a (13) cső köti össze egy könyökcső közvetítésével az (1) edény egy alsó nyílásával. A szigetelőből készült (6) födélén a (9) cső körül több furat van alkalmazva, melyek miudegyikében egy-egy, alsó végén elzárt (15) cső van beeresztve. Eme csövek lyukacsos szénből készülnek és fölső végükön egy-egy (16) karimával vannak fölszerelve. Ez a karima létesít a cső és födél között kapcsolatot, a kapcsolási hely pedig valamely i alkalmas tömítőanyaggal van födve, hogy ott gázzáró összeköttetés létesüljön. Az összes (1/5) csövek ezenkívül egy (20) gyűrűbe is be vannak eresztve, mely a gyűrűalakú (21) süveggel a (23) csavarok útján össze van kötve és eme süveggel egy zárt (22) csatornát képez. A (21) süveg és (20) gyűrű illesztési helyei ugyancsak gáz- 1 záróan tömítve vannak, úgy hogy ha a (22) \ csatornába a (24) csövön gázt hajtunk be, ez a gáz csakis a (15) csöveken át távozhatik. A (15) csöveknek külső, a (22) csatornával közlekedő vége ugyancsak gázzáróan van kiképezve, mely czélból egy-egy vékony, aszbesztból vagy más alkalmas anyagból készült (26) cső van a (15) csövekbe oly módon elhelyezve, hogy a (15) csövekbe jutó gáz azok fölső végén el ne szállhasson. A (21) süveg valamely pontján a (30) sarkszorító van megerősítve, míg a (24) csőnek a süveggel kapcsolt szakasza annak többi részétől alkalmas szigetelés, pld. egy gummi- vagy guttapercha-szakasz közbeiktatásával van szigetelve. A mondottakból világos, hogy a (15) csövek az (1) edénytől teljesen szigetelve vannak. Az (1) edény falán megerősített (31) sarkkapcsoló képezi az elem negatív, a (30) sarkkapcsoló pedig annak pozitiv sarkát. Az (1) edény majdnem egészen a födeléig az (A) eloktrolyttal van töltve, melyet pld. a (40) gázlángzó által fejlesztett hő tart a kellő hőmérsékleten. Az edény maga a szigetelőkből készült (41) lábakra van szerelve. Mikor az elektrolytot — mely meglehetősen sok oxygént tartalmaz, — a kellő hőmérsékletre fölhevítetjük, az elektromos energia fejlesztése czéljából nyomás alatt álló éghető gázokat hajtunk a gyűrűalakú (22) csatornába, honnan azok a (15) csövekbe és eme csöveken át az elektrolytbe mennek. Ekkor az elektrolyt habzani kezd és egy része hab, esetleg folyadék alakjában a (9) csőbe fölemelkedik és ezen át a (11) tölcsérbe folyik, hol a külső levegővel érintkezésbe jön. A (11) tölcséren és (13) vezetéken nem szabad túlságosan sok folyadéknak átfolynia. Mialatt az elektrolyt a (9, 10) vezetékből a (11) tölcsérbe jut, oxygént vesz föl, az ugyanekkor fejlődött elektromos energiát pedig a (30) és (31) sarokszorítóktól vezetjük el. A (11) tölcsér arra használható, hogy azon az elektrolytból elvesző vizet és oxygént pótoljuk, lehetne azt az elektrolyt betöltésére is használni, bár erre a czélra a (4) cső használata előnyösebb.
